116. Hell’s bells

Anya és Xander esküvője. Persze én is megjelentem. Egyszerűen nem lehetett nem. De nem egyedül! Vittem magammal egy csajt. Valójában alig ismerem. De jó bőr a csaj, és igazán hozzám illő. Nekem egy ilyen csajjal kell lennem.
És nem is tűntünk ki nagyon a tömegből. Amilyen démon-fajzatok ott voltak na hallod! Cirkusztársaság, jó vicc! De azért így sem érezhettem magam jól. Fűzött a csaj, hogy tűnjünk el, menjük fel az emeltre kicsit kettesben... de nem tudom most megtenni.
Aztán amikor egy percre otthagyott beszéltem Buffyval. Ragyog a boldogságtól, úgy látom, hogy ragyog, azt hiszem. Úgy jött oda, hogy jó csajt választottam arra, hogy féltékennyé tegyem. Igen, ez volt a célom... És valamennyire sikerült is, fáj neki, és tudod, látod, ennyire azért szeret... Köszönöm Buffy...
Aztán otthagytuk az egész díszes pereputtyot. Nem érdekel ez az egész. És nem akarom, hogy fájjon Buffynak. De annyira azért szeret, hogy fájjon neki, és elég ezt tudnom.