115. As you were

Buffy háza elõtt álltam, félig a fa mögé húzódva, és vártam, hogy mikor ér haza. Már rég vége a munkájának, biztos elment járõrözni.
Aztán végre megláttam, hogy közeledik. Már ment volna be amikor meghallotta, hogy ott vagyok. Rendben, de nem is bújtam el igazán, eskü! Egy kicsit maradásra bírtam. Hát jó, ha én nem mehetek be, akkor õ maradjon kint. Védjük csak meg a drága hugocskát, ne kelljen csúnya dolgokat látnia :-) Szóval megfektettem ott, néhány lépésnyire a házától, aztán engedtem, hadd menjen haza.
Otthon a kriptámban csak üldögéltem, és olvastam, hát egy meglehetõsen vacak könyvet, bár legalább jó véres volt, de ahogy megírva... aztán Buffy egy pillanat és... Buffy! Hát megint itt vagy kedvesem? Itt vagyok neked... De most hablatyolni kezdett valami démonokról meg doktorról. Doktor, ajaj, ez rossz jel! Gyorsan el akartam terelni a témát, nem én nem tudok semmit semmiféle doktorról! Buffy meg a szemembe nézett, és azt kérte, mondjam, hogy szeretem. Buffy, szeretlek, hiszen tudod. Buffy, kívánlak, mindig...
Megcsókolt, és rögtön az ágyban kötöttünk ki.
Szeretkezés után édes nyugalomban feküdtünk egymás mellett, amikor egyszercsak hallom, hogy valaki lép be. Nocsak, nocsak, nocsak, kit látnak szemeim! A kedvenc kefehajú iniciatívás pancserkám. Nem bírtam ki, hogy ne köszörüljem rajta a nyelvemet. Látod, én megmondtam! Én kellek Buffynak, mindig is én kellettem! Egy igazi szenvedélyes állat kellett neki, sohasem õ.

Könnyen mondhattam ezt… De valahol tudom, Buffy csak miatta jött hozzám. A drága Spike, aki mindig jó arra, hogy megvigasztaljon. Aki mindig szeretni fog.
Zavartan fordult el, amikor felöltöztem. Oh, ezek az emberek olyan egyformák...
Erre mit kapok? Pof.ánrugást, mint mindig. Rájött a cuccra. Szóval doktor, hol vannak a tojások? Gyorsan bekamuztam, hogy ez megzakkant, lila gõzöm nincs mirõl hablatyol, de Buffy nem hitt nekem. Hiába, ismer mint a rossz pénzt. Szóval elindultak lefelé, persze eléjük ugrottam, bakker hát ez azért mégis magánlaksértés vagy mi a fene! Szóval lebuktam. Én vagyok a doktor, és ott vannak azok a nyavalyás tojások. És persze megint én vagyok a csaló! Hát ide figyelj Buffy, édes Buffy, sose tagadtam, hogy gonosz lennék, hogy rossz lennék, szivi, ez vagyok én, tudod jól! Te vagy a csaló kettõnk közül! Miért vagy mindig itt? Miért hazudsz mindenkinek? Miért használsz ki?
Szépen otthagytam õket. Hagyjanak békén! Rúgják csak szét azokat az idétlen démontojásokat!
Hát nem szétrúgták. Fogták és szétrobbantották az egész kriptámat. Az egész kis odumat, ahol már szinte teljesen otthon éreztem magam. A felsõ rész megmenekült valamennyire, de a nagyja darabokban állt.
Ott álltam a roncsokon, amikor megjelent Buffy. Azt hittem, hogy azért jön… Mint mindig, de készen álltam volna rá… De ő csak halálosan komoly tekintettel nézett rám, és megmondta az igazságot. Csak kihasznált engem. Mindig is. És ezt én is tudtam. Mindig is. Csak szerettem volna... De ez tönkreteszi őt. Ő jó, én pedig rossz vagyok, hogyan kívánhatom, hogy hozzám tartozzon? Én sem tudok hozzá. És most itthagyott, és nem fog jönni többet. Soha többet.
Én pedig itt állok az életem roncsain.
Vagy a létezésem roncsain.
Vagy bármi is legyek én.