114. Older and far away

 Buffy szülinapi bulija. Nocsak, Buffy már 21 éves... még csak 21 éves :-) Semmi hozzám képest, vicces rágondolni... én nem is ünneplem a szülinapomat... nem is emlékszem már mikor volt. Számít? Szóval elmentem Buffy bulijába. Gondoltam elhozom a démon havert is. Végülis minnél többen vagyunk annál jobb. Láthatólag Buffy nem igazán számított rám... kit érdekel? Az jobban érdekel, hogy Buffy haverjai beszerveztek valami pasit... elég egyértelmû mit akartak vele. Hát hogy zavar-e? Még szép! Húzzon minden ostoba nyápic pasi az én Buffym közelébõl, ez elég érthetõ, nem? De lakat a számon. És az is elég vicces volt, ahogy kimagyarázták a kedvenc kis bõrös démonunkat. Méghogy bõrbetegség! Nem volt jó ötlet kívülálló emberkéket is beszervezni a partiba... Szerencsétlenek csak néznek mint borjú az új kapura, na sebaj. Egész tûrhatõ kis buli volt. Piáltunk valamennyit, aztán szederkével nagyban pókereztünk, azért cicák nélkül nem olyan izgi. Gondoltam feldobom legalább magamnak a bulit, de Buffy beijedt a haverok közelségétõl... Na meg aztán ránknyitott Tara... gyorsan beadtam, hogy görcsöm volt, Buffy meg segített... fekvõtámasz - rémlik valami? Na ez sem hangozhatott hülyébben! Hát nem is vette be. Aha, görcs a gatyámban, az valószínûbb, most hogy így mondod :-) Csodálkozom, hogy nem is bukott ki egyáltalán... aha, ha neki poén, akkor jól van, biztos ez a helyzet... És le is buktam, szal igen, hát bevallom, féltékeny vagyok, és akkor mi van? Szeretem Buffyt!
Szal elvoltunk ott reggelig... Már rég felkelt a nap, a többség már kezdett volna indulni haza. Nem bírtam ki, hogy ne koptassam a nyelvem azon a lúzer pasi-izén akit Buffynak terveztek... szánalmas egy csákó. Elég szépen beközöltem, hogy mit tennék vele legszívesebben. Persze õ nem értette, de a többiek igen... Hjaj, a szerencsétlen fajtája. Egyre csak mondogatja, hogy menne már innen, de semmi. Pompás. aztán kiderült, hogy én se tudok elmenni. nem értem a dolgot. Teljes békében üldögélünk itt, és egyszerûen nem tudunk elmenni. Hát nagyon tréfás. Aztán Dawn kiverte a balhét. Hisztis pi.csa, most mit mondjak? Tudom csak tini... De ebben mintha benne lenne a keze, nagyon gyanúsan... Szóval se be se ki. vagy talán be igen, de sokat érek vele. Még a telefon se mûködik. Nincs menekvés... egész álló nap csak ott voltunk bent. Mondhatom iagzán idegesítõ volt. Buffy barátai. Hiába minden, a legkisebb mértékben sem tudok megbarátkozni velük. Hát nem fogok ezen igyekezni. Nem érdekel.
És semmi nem segített, még a bûbáj sem.
És hogy teljes legyen az összkép megtámadott még egy démon is. Csak egy pillanat, a vendég pasit le is szúrta, éppen jól megadtuk volna neki Buffyval amikor eltûnt a padlóban. A falban. Beleszivárgott. Hát elég érdekes... teljes para volt... Aztán szedert is megtámadta, és hát iszonyat erõs! Meg aztán a plusz, hogy bármikor belefolyhat a falba.
Aztán még furcsább dolgok derültek ki Dawn fekete kezérõl. Nem tartott sokáig amíg leesett mi a helyzet. Szóval sza.rka a kiscsaj... Alaposan kibuktak tõle. Fõleg az exdémon-látványosan-klausztofóbiás-csajszika. Hát igen, xar helyzet. Én se lennék feldobva ha kiderülne, hogy a haverom idõnként meglop.
Aztán kierült még cuccok Dawn agyászáról. Köze lehet az egészhez. Na persze. Anya meg a démon haverja, meg mindenféle kívánságok. Hát ja.
És... jóatyám, kit látnak szemeim... az a démoncsaj! Nahát, nem hittem volna, hogy még egyszer összehoz a sors. Mindenesetre mázlink volt vele, meg kellett szüntetni a bûbájt, hogy ki tudjon menni, így mi is elhúzhattunk. Na végre. Ezek közt az idegesítõ egyének közt valóságos POKOL volt! Jobb lett volna, ha csak én és Buffy ragadunk össze. Az ellen nem lenne sok kifogásom!