110. Wrecked

Reggel Buffy hangjára ébredtem. Miszerint, Mikor omlott össze a ház? Én sem emlékeztem pontosan, de volt egy benyomásom... Buffy ijedten húzta fel magára a ruháit. De hová siet most? Buffy, Buffy, ne rohanj el! Még csinálhatnánk valamit... De nem, Buffy rohant el, haza Dawn-hoz. Már felkelt a nap... nem akarsz itt hagyni, ugye? Magamhoz húztam, és megcsókoltam. Nem állt ellen, egy pillanatra sem. Tudom, hogy megint felizgult egy kicsit, mint tegnap este. Megint megcsókoltam, és a földre fektettem... Igen, igen, tudtam, hogy van ami jobb még a vadász megölésénél is...
Na ezt talán nem kellett volna mondani, Buffy szépen kiszabadult a karjaim közül, és arréb lépett. Felhúzta az orrát. Szóval, hogy csak ezért tettem volna? Megvan a vadász is... Nem mintha nem tudnám, hogy egy ő is csak... szóval, hogy izgalomba jön egy vámpírtól. Jól kiosztott. De tudom, hogy ez nem így van. Mindegy, most Buffy csal el akart húzni innen. Nem akartam hagyni. Már rég felkelt a nap, estig itt kell ülnöm. Ő meg megfenyegetett, hogy árva szót se szóljak erről az éjszakáról senkinek, különben megöl... Ha nem szólok, fel se tűnt volna neki, hogy itthagyott valamit...
Egy darabig ott ültem bent, aztán felöltöztem  mielőtt túl magasra ért volna a nap. Hazarohantam a kriptámba. Szóval mondhatom alaposan ki voltam ütve, úgyhogy csak aludtam. Elég veszélyes dolog így aludni, meg sem hallottam, amikor Buffy bejött. Azt hittem, hogy azért jött, mert újra akarja... plusszba elég gyenge indoknak tűnt, hogy Dawn a vöröskével van. De úgylátszik, ez tényleg komoly. Ismerem azt a boszit... és csak én tudom megtalálni, hogy hol van a rejtekhelye. Mert ugye vagy egy boszi érzi meg, vagy egy vámpír. Hát én vállalom!
Szóval nekiálltunk járni az utcákat, én meg figyeltem. Sehol semmi. Buffy már azt hitte, hogy csak húzom az időt... nem, annak már vége van. Most minden megváltozott. Tudom én. Megízlelt engem, és sóvárogni fog utánam. Ismerem az érzést. Lehet, hogy nem szeret, de szeretni fog, tudom. Aztán közölte, hogy  ez volt élete legperverzebb, legalacsonyítóbb élménye! Igen, tudom én! És azt is tudom, hogy rettenetesen élvezte. Vissza fog jönni hozzám. Mindig.
Tovább kerestem, amikor hirtelen egy sikolyt hallottunk. Biztosan hallottam, hogy dawn volt, meg amúgy is, rögtön odarohantunk. Dawn sebzetten feküdt a földön, és épp valami randa démon akarta letámadni. Buffy jól megadta neki, én pedig a kölyökhöz mentem. Aztán puff! a démonnak annyi. De nem Buffy volt, hanem a vöröske. Szép volt mondahtom! De aztán teljesen kiborult. Én és Buffy felemeltünk dawnt, hogy kórházba vigyük. Will meg sírt, elterült a földön, bocsánatért zokogott. Dawn csak nagyon dühös volt.
Mondtam Buffynak, hogy menjen vissza a barátnőjéhez, én majd elviszem Dawnyt a dokihoz.