105. Life serial

Nah, ma amikor mentem haza, hát mit látok? Egy Buffy üldögél nálam, és vedeli az én piámat. Hát jó fej! Ez élet csupa meglepetés. Imádom ahogy iszik... olyan szerencsétlen, tudom, hogy ritkán iszik, és olyan is... hamar lerészegedett. Elnyafogta nekem a bajait. Igen, tudom én, hogy nem való oda ahol van, nem, ott jobb helyen lenne ahol én vagyok, az én pokoli, sötét világomban, igen. Elvittem a kedvenc helyemre, hátra a démon 'haverjaimhoz' és kártyába kezdtem. Na hát õ rögtön meg akarta nyiffantani õket, de lebeszéltem róla. Kártyázni többet ér. És még macskákat is nyertem. A macskák vére finom, bár nem annyira mint az embereké, de a semminél jobb. De Buffy otthagyott, jól megmondta nekem, aztán magának, brrr, úgy utálom ezt. Kedves szerelmem... Hát de nagyon részeg volt, az is igaz. Szal szépen otthagyott abban a 'lebujban' aztán amikor utána indultam az ajtó elõtt állt, és egy kamion fikszírozott. Azt hittem, hogy el akarja lopni, na igen, abban benne vagyok, de nem ez a helyzet. Valami köze van ahhoz, ami sok xar dolog vele történt mostanság. Hát valami nagyon nevetséges ostoba démon jelent meg. Persze Buffy nagyon részeg volt, és nem tûnt fel neki, aztán meg valami füstöt eresztett és elszaladt. Na persze Buffy úgy látta, hogy csak úgy eltûnt. Buffy meg kezdett kijózanodni, brr, na igen, ez a legrosszabb az egész dologban. Sose szabad kijózanodni! Hazakísértem a kapuig, aztán gyorsan eltûntem nehogy már megint én tehessek az egészrõl. Túl lesz rajta.