92. Crush

Buffy után mentem egy buliba, csak egyszerûen mint két ember dumálni akartam vele, meg mittudomén. Megmondtam neki, én csak egy kicsi, egy kicsi tiszteletet kérek tõle, legalább ne gyûlöljön elvbõl... ez csak egy elv, nem a valóság. De megint rávágta, nem, ugyan, csak undorodik tõlem. Nem hiszem el, hogy ez az igazság. Volt ott valami pénz, gyorsan lenyúltam, és piát vettem, ezért meg a szeder bukott ki, hát már ez is gond? Ő is megtehetné... Na mindegy. Buffy meg ott nevetgélt valami pasival... ezt én nem bírom ki, Buffy kell nekem, akarom õt, nem érhet hozzá más pasi, csak én, csak én, ezt akarom…
És az a drága, naív Harmony… mindent megtenne értem, persze hogy ezt kihasználom. Ha megjátsza a Vadászt, és a szerelmemet látom benne… olyankor jó vele, de ez nem az igazság. Lefekszem vele, és Buffyra gondolok közben, nekem nem kell ez a nõ, nekem csak Buffy kell.
Délután besétált hozzám Buffy hugocskája, estig dumáltunk. Régi történeteket meséltem neki, persze csak is olyanokat, amik tényleg megtörténtek. Amikor is beesett Buffy, hogy segítsek megkeresni hugát... oh, látjátok, rögtön hozzám jött amikor segítségre volt szüksége! Szépen végigmeséltem a történetet, olyanra, hogy az Buffynak is tetszen. Oh, hogy én mennyi mindent megtennék érte, csak érte… nem gyilkolok meg senkit, soha többé, mégha meg is tehetném ha ez neki jó, csak szeressen… másnap este elmentem hozzá, úgy mondtam, hogy csak bocsánatot akarok kérni Dawn miatt. De volt egy jó tervem… randi Buffy-Spike módja, ha már nem lehet rendesen… Ismertem egy régi vámpírtanyát, elvittem õt oda, azt mondtam, én tudom, hogy õk ölték meg a múltkoriban azon a vonaton azt a néhány embert. Úgy terveztem, hogy majd üldözni fogjuk õket, aztán megöljük… de nem jött össze, rájött, hogy nem stimmel ez, már túl régi tanya. Hát hirtelen jött, és én bevallottam a szerelmemet, gyönyörûen, és õ csak tiltakozott, pedig én tudom, hogy valamit érez, õ is érez, az nem lehet, hogy nem… biztos vagyok benne, de nem hagyta, hogy elmondjam, hogy kimondjam ’szeretlek’. Elrohant, õ gyûlöl… de én ezt nem hiszem el… talán, egy idõ múlva…
Aztán… egyszercsak megjelent nálam… a régi imádott kedvesem, aki új életet adott nekem, jobbat mint volt… Drusilla. Visszatért, értem, hogy összeálljon újra a régi csapat, amikor még mindig olyan tökéletes volt… egy pillanatra, nem is kicsit, de újra éreztem, hogy az vagyok, aki régen… táncolni és ölni mentünk, én és a drága, õrült Drusillám… nem tudok ölni, de õ igen, és újra vért szívtunk, mint régen, egy meleg emberi nyakból, gyönyörûn… de abban a pillanatban már tudtam, hogy ez nem megy nekem tovább, egy pillanatra akartam, de nem hagyta a szívem. Otthon aztán, a saját váramban, találkoztam Buffyval… a titkos helyemrõl, szentélyembõl jött éppen fel… Dru megrázta õt a kütyüjével, kétszer, és én is akartam, igen, akartam egy pillantra, nem bántani, csak azt, hogy olyan legyen mint régen, és nem ment. Dru ellen fordultam. Aztán kikötöztem, szépen egymással szemben a két elkábult nõt. Szeretem, és szerettem, persze, most is szeretem Drut, annyira sokat jelent nekem, õ adott nekem életet, egy volt az életünk egy évszázadon keresztül, úgy imádtuk egymást. Igen, szerettem, de Buffy, amikor elõször láttam esélyt adott változásra bennem. Idõ kellett hozzá, de kialakult, annyira, hogy Dru is megérezze. Ő csalt meg, de szívemben, titkosan, tudtom nélkül már régóta csaltam õt Buffyval… És most, hogy Buffy itt állt mellettem kikötözve, mindent elmondtam neki, amit csak lehetett, és én… megöltem volna érte Drut. Drusillát, aki annyit jelentett nekem, hosszú éveken, évtizedeken keresztül, amennyit csak lehet, és most megváltam volna tõle, a nemzõmtõl, csak Buffyért… jobban fájt nemtörõdömsége mint bármi más, üvöltöttem, igen, de tudom hogy õ is érez valamit, nem hiszem el, hogy nem, nem hiszem el!!! Aztán bezavart az a nyavalyás Harmony. Hjaj, már csak az kellett. Az egy senki, csak egy kicsit kihasználtam, eltûrtem, jó volt, mert mindent megtett értem. Meg akart ölni. Hjaj, milyen ostoba, leütöttem, bár lelõtt, de nem számít. Aztán láttam, hogy dru kiszabadult, és Buffyt üti… gondolkodás nélkül leütöttem Drut, ahogy meg is öltem volna Buffyért, bármikor… elengedtem, hogy tudjon védekezni. Dru elment. Mostmár tudja, hogy reménytelen helyzet vagyok. Szeretném, ha minden olyan lenne mint rég, ha sosem láttam volna Buffyt, nem lenne ez az átkozott chip a fejemben, és Druval, Darlaval és Angelussal úgy járnánk a világot, mint oly sokáig, de már nem megy.
Harmony elment, nyomott még egy szánalmas fenyegetõzést, hogy nem lesz többé közöm hozzá soha. És Buffy csak megütött, lecsapott, és elrohant. Szaladtam utána, ezt nem hagyhatom, még nincs vége… hazaszaladt, és nem tudtam követni, levédte a házat elõlem. Már nem mehetek be hozzá… És most? Most mi lesz? Buffy…
Mert mindent elvesztettem Buffy miatt, aki nem nyitja meg a szívét elõttem. Az esélyemet a régi szeretett életemre, a tekintélyemet, még azt a nyavalyás Harmonyt is. Buffy, Buffy, Buffy…