�rz�

Van egy ember, aki �rzi a n�v�nyeket �s az �llatokat. Elszalad mellette egy p�r�zon vezetett tacsk�, orr�t a f�ldnek szegezve �s az ember hallja: szag! szag! szag! szag!. S�ta k�zben v�gigsim�t egy bokor levelein �s �rzi: l�legzem, �lek. surrog bennem a v�z, de f�j az a let�rt �gam. Mint valami �llapotjelent�s, megjelenik a fej�ben a n�v�ny lelk�nek hangja.
Ez az ember kint �l a term�szetben �s nem nagyon besz�lget senkivel. Meg�rj�ti a szavak v�gtelen, t�boly�t� hazugs�ga. F�j a lelke t�le, �s b�rmikor, ha tal�lkozik valakivel, kisv�rtatva ord�tozni kezd vele, hogy mi�rt mondja ezt a rengeteg, iszonyatosan felesleges hazug faszs�got?! Azt�n egyszercsak j�n egy n�. Akib�l �rz�sek j�nnek, de nem mint besz�d, hanem mint zene. Muzsika. A fa besz�l, az �llatok is besz�ddel �reztetik az �llapotukat, az emberek valami b�zt �rasztanak, ha hozz�juk �r, vagy r�juk n�z, a l�t�k �s a tudatuk besz�de ellentmond�s�nak zagyva b�z�t, de ez a n�, ebb�l zene �rad.
Az �rz� ember nem akar semmit t�le, csak hallgatni l�tez�s�t, de persze nem tudja, hogyan elmondani neki. Azt sem, hogy � tudja, mi van az �llatokban, a n�v�nyekben, a vil�gban, hogy �rti, mit jelent, amikor hangosan f�j a sz�l p�ld�ul. Hiszen � csak �rt, elmondani nem tud. A n� szimpla b�knak veszi, amikor azt mondja neki, te zen�lsz minden rezd�l�seddel. Azt�n v�llat von, �s elmegy. �rdekes ez a fi�, de az�rt annyira nem tetszik, gondolja. Az �rz� pedig csak �ll ott egyed�l, �s pr�b�lja felid�zni a n� l�t�nek zen�j�t, de nem messze egy kismad�rb�l nagyon hangosan j�n, hogy mag, mag, mag, herny�, herny�, �let. Egy f�b�l, hogy gy�����mmm����llcs leeeeevvvvv������lll, ggyy����kkk�����rr. �s az �rz� egyszercsak iszony�an ord�tani kezd, hogy el�g! Csendet! Csendet!

www.restartavampir.freeblog.hu