6. the dawn of mcr
Gerard: (közönségnek) kib.ottul jók vagytok! Készen álltok? – visítás – Nem hallak titeket! Készen álltok?? –
Ray: az ügyben ahogy találkoztunk… Mikeyval és Gerarddal pár évvel azután találkoztam, hogy leérettségiztem. Egy közös barátunkon, Shawn-on keresztül.
Mikey: (Gerardnak) Te valami Shawn nevű sráccal jártál egy suliba…
Gerard: Ray Toro-val egy olyan barát révén találkoztam, akit még a rajzsuliból ismertem…
Ray: szinte majdnem ugyanazok a dolgok érdekeltek minket…. Képregények, horror filmek és zene.
Interjús: és akkor már az My Chem előtt barátok voltatok?
Gerard: Jaja, már jó előtte ismertük egymást.
Ray: nagyon gyorsan barátok lettünk. Emlékszem, hogy először veled (-Mikeyval-) találkoztam egy étteremben. Az első dolog, amire felfigyeltem, ahogy a szemüveged hordtad.
Mikey: jaja, az orrom végén volt folyton.
Ray: ja, az orra végén volt folyton, és mindig a fejét hátra dőltve járt, hogy átlásson a szemüvegén. És csak arra tudtam gondolni, hogy milyen fura gyerek.
- igazából Mikeyval közelebb álltunk egymáshoz, mint Gerarddal. -
ja, és Gerard volt ez a, tudod, befelé forduló művész, aki nem nagyon mozdult ki otthonról.
- sokáig nem is nagyon találkoztunk, csak tudtam, hogy szeret rajzolni meg szereti a képregényeket -
Nem is nagyon láttam máshol, kivéve a házukat, és később a gyakorlótermet.
7. early collaborations
Ray: velem kapcsolatban, én játszottam néhányszor az évek alatt, ha szükség volt rá
Gerard: még a rajzsuli idején is egy punk bandában szerettem volna lenni, de még mindig nem úgy, mint énekes.
Ray: én voltam a basszusgitáros egy bandában, aminek Nancy (vmi??) volt a neve, és ami pop-punk sztájl volt.
- csak egy koncertünk volt, ha jól emlékszem, valami gördeszkás helyen. Mármint tudod, nem volt semmi különös, csak egy sima pop-punk banda volt az egész -
Interjús Gerardnak: mindig együtt voltál Mikeyval a bandákban?
Gerard: Aha
Mikey: Már elég régóta együtt játszunk.
Gerard: volt egy banda, Reagan Jones, amiben együtt voltam vele, még a rajzsuli idején.
Mikey: együtt voltunk ebben az egy bandában, a Reagan Jones-ban, és ő énekelt, és én voltam a basszusgitáros, de később megváltoztak a tervek.
Ray: utána elvesztettük a kapcsolatot. Barátok maradtunk, de nem voltunk mindig együtt, csak hétköznapi barátok voltunk, tartottuk a kapcsolatot.
Gerard: szóval visszatértem a rajzoláshoz, amit addig is csináltam, és továbbra se énekeltem. És a rajzsuli után, amikor a képregények nem jöttek be, megint csinálni akartam egy bandát, azt mondtam, adok a dolognak még egy lehetőséget.
Rádiós: Ki indította el a bandát?
Gerard: én vettem fel a telefont, és egyszerűen felhívtam mindenkit.
Gerard: a legtöbb embertől azt a visszajelzést kaptam, hogy „biztos, hogy ezt akarod csinálni?” Mondtam, hogy igen. Vagy, hogy „biztos vagy benne? Azt hittem, hogy művész akarsz lenni.” És erre azt mondtam, hogy van egy jó érzésem ezzel kapcsolatban.
Ray: nem sokkal azután, hogy szeptember 11. megtörtént, Gerard felhívott, akkor már régóta nem hallottam róla.
Rádiós: Szóval akkor lényegében hogy jöttetek össze?
Gerard: Csak telefonhívások kellettek, akkorra már mindenki sok bandában volt, én úgy voltam vele, hogy most énekelni fogok, és most fogunk adni a banda dolognak egy utolsó esélyt. Mattet nem sokkal szeptember 11. után hívtam, kábé októberben.
Brian: Gerard képregényrajzoló lett volna, a Cartoon Network-nek kellett volna rajzolnia, és ott volt a helyszínen, amikor a World Trade Center összeomlott, és biztos vagyok benne, hogy látta, ahogy az emberek ugornak ki az ablakokon. Úgy volt vele, hogy elfecsérli az életét azzal, hogy vállalatoknak rajzol, és nem segít senkin, nem teszi teljesebbé mások életét. Hazament, és azt hiszem, megírta a Skylines And Turnstiles-t.
8. skylines and turnstiles
Gerard: volt ez a dalom szeptember 11-ről, a Skylines And Turnstiles, ami abban segített, hogy fel tudjam dolgozni az egész élményt.
Ez egy hatalmas megrázkódtatás volt akkor, és még mindig az.
És utána sokszor hallgattam, együtt játszottunk, és nagyon tetszett nekünk az egész. És utána úgy voltunk vele, hogy kell egy gitáros, mert nem az életem árán se tudtam volna egyszerre gitározni és énekelni, és akkor felhívtuk őt (Ray), és megtartottuk az első próbát.
Ray: egyszerűen csak felhívott és azt mondta, hogy hé, van valami új dalom, és szeretném, ha meghallgatnád. Átvittem hozzájuk a gitáromat.
Engem is izgatott a dolog, mert akkor már másfél éve nem játszottam, akkor egy punk-rock bandában doboltam. Nem voltam jó, mert sosem doboltam azelőtt, nagyon nem ment.
Frank: azt mondták, hogy sok bandában játszottak. Ismerős voltam az akkori zenei életben, de sosem láttam, vagy hallottam a bandáról.
Gerard: amikor kiderült, hogy (Ray) dobos volt egy bandában, nagyon letört a tény. Mert tudtam róla, hogy nagyon jó gitáros. Minden tisztelet az övé, mert már sokkal találkoztam. A rajzsuli idején is sok bandát láttam, és nekem egész Jersey-ben ő a legjobb.
Brian: utána befejezték a Skylines And Turnstiles-t, és ez volt a legelső My Chemical Romance által íródott dal.
Ray: így kezdődött, és a többi már történelem.
Interjús: a banda megalakulásától kezdve érezted, hogy ennek így kellett lennie, vagy kellett egy kis idő, amíg minden passzolt.
Gerard: már az elejétől minden jó volt
Ray: már az első próbánál láttam, hogy mennyi mindent bele ad az éneklésbe, és az előadásba...
Gerard: ez volt a legelső alkalom, hogy gyerekkorom óta énekeltem. Jó dolog volt tudni, hogy még mindig megy, és még mindig jól megy.
Mikey: utána megkeresett a demo-val, ami a My Chemical Romance alapja lett.
Frank: amikor csatlakoztam a bandához, akkor még csak az ’Attic Demos’ létezett. Az egész nem állt egybe, semmi se volt normálisan behangolva, de volt benne valami, ami alapján el tudtad képzelni, hogy milyen lesz a végleges verzió. Nagyon jó volt. A bandám akkor minden koncertünk előtt azt hallgatta bemelegítésképpen.
Mikey: ...és utána meghallgattam a demot, és csak azt tudtam mondani, hogy wow... megvan neki, az ami kell, a hangja csak szárnyalt.
Gerard: úgy éreztem, hogy van egy ajándékom, és ezt ki kellene használnom.