3. Jersey, 4. The early years, 5. influences
3. jersey
Rádiós: akkor New Jersey-iek vagytok?
Gerard: nagyon büszkék vagyunk arra, ahonnan jöttünk.
Rádiós: mióta vagytok együtt?
Gerard: három éve.
…
Gerard: koncerten: mi vagyunk a My Chemical Romance New Jersey-ből
Ray: a banda New Jersey-ben alakult.
Gerard: koncerten: New Jersey! Mutasd meg, mit tudsz!
Gerard: Jersey olyan, mint a zene Mekkája. Emberek milliói élnek ebben a pici államban, és öh, egy csomóan zenélnek.
Bob: egyedül én nem vagyok Jersey-i, - (Frank: Bob Chicago-i, ja) – Bob: habár sokat vagyok ott, hogy együtt lehessek ezekkel a srácokkal…
Gerard: mi sokban különbözünk a legtöbb Jersey-i bandától, ami fontos lehet. Ez nem egy pénzes hely, annál inkább veszélyes, plusz nagy a bűnözés is.
Ray: a szüleid nem szerették, ha egy bizonyos óra után kimentél az utcára, mert például egy héttel azelőtt találtak a helyi parkban egy holttestet… ott ahol a gyerekek is játszanának.
Mikey: anya nagyon körültekintő volt olyan téren, hogy Gerard és én mikor játszhatunk az utcán.
Gerard: sok lövés volt, drogügyletek, gyilkosságok, maffia-ügyek…
Ray: volt ez a park, a West Hudson Park, csak egy saroknyira a házunktól, ahol szerintem minimum 4 vagy 5 holttestet találtak a tóban az elmúlt években.
Gerard: tehát kisgyerekként nem nagyon tudtál kimenni játszani… lehet, hogy ezért kezdtek el minket annyira érdekelni a horrorfilmek.
- Gerard régi szobája -
Gerard: azon a pici ablakon jön be egyedül fény a szobába… (Gerard röhög)…. Anyu, gyere, legyél Te is benne a videómban! - mutatja a kardját - nagyon tetszik ez a cucc
Kamerás: ez a denevér eléggé félelmetes
Gerard: jaja, ez volt a nagypapám levélnehezéke.
Gerard: (mutatja a nappalijukat) na látsz mindent... most megnézhetsz minden cuccot, amink csak van. Na ez Jersey.
Gerard: annyi dolgunk volt Mikey-val, hogy megteremtsük a saját magunk világát.
és ez is adja a My Chemical Romance fantáziavilágát
történeteket találtam ki, írtam, rajzoltam, a saját fejemben éltem
minden a miatt alakult ki, hogy kisgyerekként nem játszhattál kint, így meg kellett teremtened a saját magad képzeletvilágát.
Frank: Mindenképpen úgy érzem, hogy akármerre is megyünk, turnéra, vagy akármiért, sosem félek semmitől, se helytől, se az emberektől, ez is a gyerekkorunk miatt van.
Gerard: az egyetlen hely, ami rohadtul megijesztett, az Tenderline. Ott voltunk Tenderline – ban, San Fransisco-ban… épp lemásztam a buszról, sminkestül, fellépőruhástul, és az utca másik oldalán ott volt egy pasi, aki épp jött ki a zálogházból… na ő beszólt, hogy ’jobb, ha az utcának azon az oldalán maradsz, te szemét, különben szétütlek’
4. the early years
Ray: kisgyerekkoromban az apukám egy postán dolgozott... szerintem a szállítási részlegnél volt
Gerard: az az igazság, hogy ahhoz, hogy most éneklek, nagyon sok köze van a nagymamámnak
Mikey: félénk gyerek volt, sokféle adottsággal, amiket először félt fejleszteni, mert félt, hogy a többiek mit szólnak, vagy hogy nem lenne elég jó belőlük. Az egyik ilyen adottság az éneklés volt, már fiatalon elkezdte felfedezni a hangját.
Gerard: Átmentem egy másik suliba, mert addig Mikey és én különböző általános iskolába jártunk, negyedikes voltam, és teljesen új volt a helyzet, akkor kezdtem el új dolgokat kipróbálni, többet rajzoltam, rajzszakkörökre jártam, és volt egy dráma szakkör is, és arra gondoltam, hogy érdemes lenne kipróbálni.
Mikey: Az egyik legkorábbi emlék, hogy volt egy iskolai színdarab..
Gerard: volt egy Pán Péter előadás, amit általában lányok játszottak el, szóval nem tudom, hogy ez mennyire menő, hogy én is szerepet kaptam. Csak… ki kellett nyitnom a számat, és az éneklés csak úgy jött -
- és a nagymamám nagyon izgatott lett a dologtól. Engem nem érdekelt annyira, szerintem csak be akartam bizonyítani magamnak, hogy képes vagyok megcsinálni. És azután a rész után csak benne ragadtam az egészben
Mikey: és elénekelte Pán Péter szerepét, és nagyon ment neki.
Gerard: a dalnak, amit énekelnem kellett, az volt a címe, hogy ’Nem akarok felnőni’, és a dalszöveg valami ilyesmi volt, hogy ’nem akarok felnőni… sosem lesz bajuszom… vagy sosem növesztek bajuszt, se nagyot, se picit…’ és egy törpét csináltak belőlem, volt zöld harisnyám is meg minden. És minden, amit addig felépítettem a suliban, semmivé lett. El akartam felejteni a régi általános iskolámat, és naná, hogy a legjobb mód erre eljátszani baszott Pán Pétert az új suliban már rögtön az első évedben.
Gerard: szóval az előadás után a tanár sokat foglalkozott a hangommal, és folyton megkért hogy énekeljek rendezvényeken. És utána jött a középiskola, ami már teljesen más volt. Sokféle gyerek járt oda, és a legtöbbjüknek az volt a fontos, hogy népszerű legyen.
Mikey: hosszú ideig eltávolodott ezektől a dolgoktól, tudod, a felnőtté válás nehézségei miatt
Gerard: úgy voltam vele, hogy nem akarok többé a fura, énekes gyerek lenni. Plusz már más dolgok érdekeltek… képregények, Iron Maiden, szóval az egész éneklés már nem volt az én világom, csak simán hátat fordítottam neki, és arra gondoltam, hogy inkább egy rockbandában fogok gitározni. – (Ray: tud játszani egy keveset…) – Nem voltam valami jó – (Ray: úgy értem, ahhoz nem volt elég jó, hogy élőben is felléphessen, de érdekes szólamokat tudott kitalálni…) – Volt egy banda, amiből azért tettek ki, mert nem tudtam eljátszani a ’Sweet Home Alabama’-t.
Gerard: (gitározik) szarul tudok gitározni
5. influences
Ray: A néhány előadó és együttes, akik nagy hatással voltak ránk, nagyon változóak zeneileg az én részemről. Engem a bátyám vezetett be tényleg a zenébe, Led Zeppelin-t, The Doors-t, The Who-t, és még egy csomó ilyen zenéket hallgatott. Plusz nagyon szerette a metált, ami tökjó. Ő vett rá arra, hogy Metallica-t, Megadeth-t, Slayer-t hallgassak.
Mikey: gyerekként Gerarddal gyűjtöttük azoknak az előadóknak a lemezeit, akiket nagyon szerettünk.
Gerard: nekem az első fontosabb együttes az Iron Maiden volt
Iron Maiden
Gerard: elkezdtem Iron Maiden-t hallgatni, és ez változtatott meg mindent.
Mikey: mindketten Iron Maiden fanatikusok voltunk
Gerard: ez adta meg ez első színpadias hatást nekem, és van egy másik színpadias banda, amellett az első punk banda, akiket tényleg nagyon szerettem az a The Misfits.
The Misfits
Ray: egy csomó punk banda volt, akkoriban, mint a Misfits
Gerard: a Misfits nagyon fontos volt akkoriban Jersey-ben, mert Lodi –iak, ami ott van a közelünkben, de Jersey-ben legendák voltak. A mai napig lehet érezni, hogy a Misfits ’uralja’ New Jersey-t. Szóóval, utána a punk rock terén megtaláltam a Black Flag-et.
Black Flag
Frank: csak hallgatni kellett, ahogy Greg Ginn játszik. Fiatalként nem akartam Van Healen lenni, sokkal inkább Greg Ginn.
Gerard: a Black Flag volt az a banda, ami valami oknál fogva megszállottá tett a bosszúval kapcsolatban. Ez azért lehetett, mert a középiskolában teljesen kívülállónak számítottam, és mindig erről álmodoztam
Frank: ott van az érzés az egész mögött, ez a zaj, és düh, és ezt te is érezted.
Gerard: szóval mindig is marad a My Chem-nek egy punk része. Ez a pörgős, agresszív, gyönyörű cucc.
Mikey: fiatalon Gerard és én megszállottak voltunk két emberrel, ők voltak Glenn Danzig és Morrissey.
Morrissey & The Smiths
Gerard: utána jött a Smiths, és ez egy nagyon nagy hatással volt ránk. Ahogy elmesélt egy történetet, a dalszövegei, hogy milyen zord volt ahhoz képest, hogy mennyire poppos volt.
Gerard: (koncerten) – Ki fogja eljönni megnézni Morrissey-t itt holnap este? Miaf.. emberek, csak kábé tízen fogtok jönni?
Mikey: arról beszélgettünk, hogyha alakíthatnánk a bandát, milyen lenne az tökéletes banda, amit hallgatni szeretnénk, és mindig arra jutunk, hogy mennyire jó lenne egy banda, amiben benne van Morrissey és a Misfits… eszméletlen lenne.
tovább>>>
|