Hatodik r�sz

V�ge

A Hammersmith Palais-ban vagyok egy fekete f�gg�ny m�g�tt a b�ty�immal. Tet�t�l talpig az egyenruh�kba �lt�zve. Most el�sz�r, mi vagyunk a The Black Parade, �s az eg�sz olyan, mintha erre a pillanatra v�rtam volna mindig is kisgyerekkorom �ta.

idegesebb vagyok, mint valaha.

A gyomromban pillang�k �s kolibrik r�pk�dnek �ssze-vissza, a kolibrik k�b� �k�lnagys�g�ak �s bel�lr�l �t�getnek. A f�nyek kialszanak �s a t�meg kezd felbolydulni. �gy t�nik, hogy tegnap m�g Ausztr�li�ban voltunk a sz�npadon, befejezve egy hossz�, neh�z, k�t �ves id�szakot. Most megint egy�tt vagyunk, de valami megv�ltozott, valami er�sebb lett.

A bemond� megsz�lal. Egy f�lledt hang� brit h�lgy ezt mondja: „Sajn�lattal k�z�lj�k, de a My Chemical Romance nem fog tudni ma este fell�pni el�re nem l�that� okok miatt. A neh�zs�gek�rt a legm�lyebbr�l j�v� sajn�latukat fejezik ki. A t�voll�t�k miatt n�h�ny nagyon j� bar�tjukat k�rt�k meg, hogy helyett�k fell�pjenek.”

A k�z�ns�g energi�ja m�r annyira megn�tt, hogy egy eg�sz v�rosnak el�g lenne. Nem l�tjuk, de �rezz�k �ket. A s�t�tben l�tom, hogy Ray a hely�n �ll, �beren, koncentr�lva. Bob elkezdi a temp�t adni, �s Frankie belekezd a ’The End’-be, ami az�rt ironikus, mert ez egy�ltal�n nem a v�g… csak a kezdet.

Odafordulok Mikey-hoz, aki majdnem olyan idegesnek n�z ki, mint �n,

�s azt mondom: „Szeretlek, Mikey.”

„�n is szeretlek.”, v�laszolja.

a f�gg�ny leg�rd�l, �s feh�ret l�tok.

egy�ltal�n nem a v�g.

                                                                                             tov�bb>>>