Ez egy vers neked,

Arról, amit az egyik legjobban

Szeretek rajtad:

A szemed.

Sosem láttam még ennél gyönyörűbbet…

Mindig meglátok benne valami újat,

Minden-színű, tényleg.

Mikor a messzibe révedsz

És a világ visszatükröződik benne,

Mint egy gyöngyben,

Kételkedni kezdek…

Talán a világ az,

Ami szemednek tükröződése,

És minden benne tőled van.

Szeretem, ha rám nézel…

Olyankor hozzád tartozom,

Én is szemed világában vagyok.

Szinte érzem is, ahogy belezuhanok,

Vagy mint kakaó a tejbe,

Beleolvadok.

Ilyenkor mindig puhára érkezek,

Szembogarad mélységes feketéjébe,

És az azt ölelő barátságos barnába,

Hogy csillogó kéket lássak kitekintve,

És kavargó szürkét, meg zöldet.

Szebb, mint bármi más,

Titokzatos, érzéki kavarodás.

El is akadtam.

Hiába van rajtad annyi csoda,

Mint te magad

Mikor a szemedet figyelem

Semmi más nem létezik.

Lelked egy része

Biztosan ott lakozik.

É lakozok én is,

Valahol mélyen,

Szeretve téged.

Annie Flower