Halál
2004.09.18. 17:10
Eljött hát az idő. Chester lassan felállt a helyéről, kisétált és megállt a templommal szemben. A bejárattal szemben cövekelt és körbejártatta a szemét az egybegyűjteken. Aztán a feleségére emelte a tekintetét. Ennek már 30 éve, 30 év házasság! Szinte el sem hitte. Samantha gyönyörűbb volt, mint valaha. Ahogy a nőre nézett, elmosolyodott, egyszerűen öltözött, de elegáns volt. Ott volt vele a fekete angyalszárny, ami már évek óta mindig az ágyuk felett lógott.
Az első sorra nézett ahol a fia ült és a szemébe nézett. A fiú visszanézett az apjára, és az arcán ülő kifejezéstelen vonások bíztató mosollyá alakultak. Chester ezután a lányához fordult, aki bár próbált mosolygni, hiába, egy nagy könnycsepp gördült le az arcán.
Chester ezután megint a gyülekezetre emelte tekintetét és visszalépett. A csapata ott állt mögötte. Rob a doboknál, Dave és Brad egy-egy gitárt tartott, Joe a keverőpultnál és Mike egy mikrofon előtt. Chester hátranézett rájuk. Mind bíztatóan visszamosolyogtak.
'Ezt a dalt most a feleségemnek szeretnél elénekelni, híven tükrözi, mit éreztem azokban az években, mikor utazgattunk. Samantha, 30 éve házasok vagyunk, született két gyönyörű gyermekünk, és csodálatos otthonunk, életünk van. Ha nem csöppentél volna az életembe azt hiszem, soha nem lehettem volna olyan boldog, mint amilyen azóta a 31 éve vagyok, amióta együtt vagyunk. Szeretnék most ezért a gyönyörű életért köszönetet mondani neked,' szembefordult Samanthával és mélyen a szemébe nézett, Chester nekikezdett az éneklésnek.
Újabb nap magamban Összeházasodtunk és ez az út Ez az út sosem hagy nyugodni Nincs lehetőség, nem tudok elbújni ezek elől a démonok elől És megtaláltalak A szemeiden keresztül Minden olyan tiszta És a te karjaid közt otthon érzem magam De most egyedül vagyok I mean the best with what I say It doesn't always sound that way I never learned to work things out Cause in my family all we ever seem to do is shout De aztán rádtaláltam És a te szemeiden keresztül Minden olyan tiszta És a te karjaid közt otthon érzem magam De most egyedül vagyok És mikor próbálok elaludni A tabletták, amiket bevettem, megölnek- Rád gondolok, hogy csökkentsem a fájdalmam, de oly messze vagy Itt az idő búcsút mondani Szeretlek, drágám Kérlek, ne sírj Mert egymásra találunk újra A te szemeiden keresztül minden olyan tiszta És a te karjaid közt otthon érzem magam De most egyedül vagyok
Chester befejezte a dalt, egy nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Lelette a mikrofont és visszament a helyére. Ahogy elsétált Samantha sírja mellett megállt egy percre.
'Szeretlek, Samantha Bennington. Hamarosan újra együtt leszünk,' mondta, továbbsétált és leült a két gyermek közé.
|