What do I do to ignore them behind me?
Do I follow my instincts blindly?
Do I hide my pride / from these bad dreams
And give in to sad thoughts that are maddening?
Do I / sit here and try to stand it?
Or do I / try to catch them red – handed?
Do I trust some and get fooled by phoniness,
Or do I trust nobody and live in loneliness?
Because I can't hold on / when I'm stretched so thin
I make the right moves but I'm lost within
I put on my daily façade but then
I just end up getting hurt again
By myself (myself)
I ask why, but in my mind
I find I can't rely on myself

Refrain
I can't hold on
To what I want when I'm stretched so thin
It's all too much to take in
I can't hold on
To anything watching everything spin
With thoughts of failure sinking in
If I
Turn my back I'm defenseless
And to go blindly seems senseless
If I hide my pride and let it all go on / then they'll
Take from me 'till everything is gone
If I let them go I'll be outdone
But if I try to catch them I'll be outrun
If I'm killed by the questions like a cancer
Then I'll be buried in the silence of the answer
By myself (myself)
I ask why, but in my mind
I find I can't rely on myself

Refrain

How do you think / I've lost so much
I'm so afraid / I'm out of touch
How do you expect / I will know what to do
When all I know / Is what you tell me to
Don't you know
I can't tell you how to make it go
No matter what I do, how hard I try
I can't seem to convince myself why
I'm stuck on the outside
Don't you know
I can't tell you how to make it go
No matter what I do, how hard I try
I can't seem to convince myself why
I'm stuck on the outside
Refrain (x2)

Magamban

Mit csináljak? Ne törődjek azokkal, akiket magam mögött hagytam?!
Vakon kövessem ösztöneimet?!
Adjam fel a büszkeségem?!
Rejtőzzek el a rossz álmok elől,
Vagy engedjem, hogy őrjítsenek a szomorú gondolatok?!
Üljek itt, és próbáljak meg nyugton maradni,
Vagy próbáljam meg tettenérni őket?!
Bízzak valamennyire a kapott hangokban, amik elárasztanak,
Vagy ne bízzak senkiben, és éljek magányosságban?!
Mert ez így tarthatatlan!
Olyan nyúzott és sovány vagyok.
Jó irányba indulok, de elveszek útközben.
Felveszem mindennapi arcomat.
De végül, mégiscsak, újból magamra veszem a kapott sértéseket.
Magamban önmagam kérdezem,
Hogy miért csak gondolatban,
A valóságban miért nem vagyok képes megtalálni magam?
Képtelen vagyok fenntartani magam.
Mit is akarok, hisz olyan nyúzott és sovány vagyok.
Ez minden. Túl sok nincs benne.
Képtelen vagyok fenntartani magam,
Odafigyelni valamire, felgombolyítani mindent.
Az emlékezéssel kudarcba süllyedtem.
Ha visszafordulok, védtelen leszek,
És mehetek vakként, érzéketlenül.
Ha feladom a büszkeségemet, mindent elveszítek,
Elvesznek tőlem minden eddigi dolgot.
Minden elmúlik.
Ha olyanná válnék, mint ők, talán még túl is tennék rajtuk,
De ha megpróbálom megragadni őket, a szolgájukká válhatok.
Ha megöltek már az olyan kérdések, mint a rák,
Akkor el leszek temetve a hallgatásba.
Ezt válaszolom magamban magamnak.
Te hogy gondolod? Olyan sok az, amit el fogok veszteni?
Úgy félek. Érinthetetlenné váltam.
Te mit remélsz, fogom majd tudni azt,
Hogy mit kell tennem,
Amikor már mindent megismertem?
Ezt is mondd meg nekem!
Te nem tudod, képtelen vagyok elmondani neked,
Hogy hogyan kell elmenni.
Nem számít, mit csinálok,
Bármennyire keményen próbálom, nem láthatom,
Nem tudom megmagyarázni,
Hogy mi okból ragadtam ott a másik oldalon.