Mindenki azt hiszi, csodabogár vagyok,

De ők csak elfogultan látják a világot.

Ha rámnéznek, e testben embert keresnek

De a külsőn belül ismerőst nem lelnek.

Bosszantja őket, elfogulva nevetik,

Fáj, hogy a valóságot meg nem érthetik

A különös nyilvánvalót el nem fogadják.

Nem látják, hogy e test idegent zár.

Fáj, hogy én is látom a világot,

De tudom másképpen, mint mások.

Érzem, több vagyok, mint a többiek,

Keserűen gondolkodom. Ki átkozott meg?

Átok ez. Mert én nem ember vagyok.

Nincs kivel megosszam magányom.

Elvágyom. Tudom, ez itt nem az otthonom,

De hogy hol van, azt nem tudhatom.

Emberi testben idegen szív.

Ki néha vágyakozva messzire visz.

Oda, hol ember nincs, csak olyanok, mint én.

Ez a hely valóban létezik, így remél.

Annie Flower