Tépd fel a láncaid, üvöltve

Szökkenj a szabadba szenvedve

Egy lépés, és már utolérnek

Mégis tedd meg! Miért? Nem érted?

Mert eszel, iszol, ellátnak,

De ajtód előtt őrök állnak.

Persze, ami kell azt adnak,

De a levegő állott! Rab vagy!

Ez a valóság, fogadd el!

Az ámító álomból ébredj fel!

Láss meg mindent, de csak pillanatra!

Mert jobb ha elfelejted, és maradsz tudatlan.

Annie Flower