Soha nem lehet a Földön boldog az,

Kinek szíve mélyén csillagok laknak.

Mert lelke mindig a csillagok közt száll,

E bolygón nem lel békét és hazát.

Szemében csillogó csillagfény ragyog,

Mindig álmodozva látja a világot.

Éjjel a hatalmas égre föltekint,

És a végtelen messzibe vágyódik.

Hová menne, ő maga se tudja,

De a szíve húzza valahova.

Nyughatatlan lelke keres valamit.

Ha testben nem is, képzeletben utazik.

Tán máshonnan jött, mint a többiek

Nem a saját világába született.

Csodára vár minden pillanatban,

És tudja, valahol vár rá egy igaz haza.

Annie Flower