Furcsa ez a világ, hidd el nekem.

Tennék amit akarok, de nem lehet.

Bilincs szorítja össze a kezemet,

nehéz rablánc húzza le testemet.

Lelkem szárnyalna el a magasba,

De valami még ezt sem hagyja.

Visszahúz a gravitáció, s a kötelesség

Teszem amit tennem kell, mert ilyen a lét.

Néha egy-egy álmom szabadságot ád,

De azt is elveszi az időszipolyozó világ.

Talán rossz, talán jó, az élet tovaszáll,

És jön a vég kezdete: a halál.

És mi a vég? Senki sem tudja.

Talán az, mikor mindennek vége van.

De lehet, hogy az az igazi élet kezdete,

Hol szabadon szárnyalhatsz a semmibe.

                                 Annie Flower