Éjfél 1.

Én itt idegen vagyok,
a Hold is félve ragyog.
Jön lassan az éjfél,
árnyként suhan, minden fél.

Drága véráztatta pillanat,
messze van még a pirkadat.
Vért, vért kívánok azonnal,
élek az első alkalommal.

Gyönyörű vagy így most,
ahogy öleled a vánkost.
Fehér nyakad egyre hív,
a vágy vad harcot vív.

Éhes vagyok a szerelemre,
Rád és a véredre.
Nincs itt feszület,
más veszély nem éget?

Az óvatosságot felperzseli
a vágy, ajkam vérrel teli.
Lehűt a kincs, a nektár,
ágyad bíbor oltár.

Feláldozlak szépen, csendben,
hálás leszel még nekem.
Odaadom az öröklétet,
az ízt, a kínt, a sötétet.

Így történt megöltelek,
és vámpírrá tettelek…

2004. május 4.

**********

Éjfél 2.

Én mindig itt vagyok,
szememben a Hold ragyog.
Jön lassan az éjfél,
árnyként suhan, minden fél.

Furcsa véráztatta pillanat,
mikor jön már a pirkadat?
Vért, vért kívánsz azonnal,
élsz az első alkalommal.

Tudatlanul alszom most,
nyugodtan ölelem a vánkost.
Fehér nyakam egyre virít,
vámpír-vágyat szít.

Éhes vagy szerelemre,
Rám és a véremre?
Nincs itt feszület,
hát semmi sem védhet?

Bőrömet feltépte
a vágy, ajkad vérrel teli.
Kincs lettem, vérem nektár,
ágyam bíbor-oltár.

Feláldozol szépen, csendben,
átkozni foglak szüntelen.
Nem kérem az öröklétet,
az ízt, a kínt, a sötétet.

Így történt, megöltél,
és vámpírrá tettél…

2004. május 4.

Írta: Filumena