Isten a világot gyöngyből szőtte

És gyöngyből szőtt téged nekem

Belebújtatta a fénylő sorok közé

A világ minden színét

És bevonta láthatatlan

Alig érezhető remegő pelyhekkel

Mint hóval, vagy nyuszi puha szőrével

És teliszőtte

Vörössel a hajadnak,

Megtartó csókodnak,

Kékkel varázslatodnak,

Kívánós sóhajodnak

Zölddel mozdulataidnak

Titkos táncos járásodnak

Feketével bogarát a szemednek

Szegénykém-ölelésednek

Sárgával édes mosolyodnak,

Napsütés kézfogásodnak

Fehérrel mesédnek

Hangod rezdülésének

Naranccsal szurkálós

Enyém vagy-kérésednek

Barnával otthonodnak

Meleg, illatos valódnak

Lilával minden apró, kedves

Különlegességednek

Arannyal szívednek

Ezüsttel lelkednek

És minden szertehullajtott

Kevert-vegyessel

Temagadnak.

Lefestve nem is látszik alakod

Vonalaid határolható kecsessége

Szétmaszatolnak mindent a színek

Itt vagyunk a szivárvány közepében

A pontban

Ahol minden ott van

És ahonnan semmi sem színtelen

A levegő sem

Itt vagyunk, ahol megszülettem

És papír szívecskéket fúj a borzongató szellő

És a naplemente színeit őrzik a déli felhők

És összemosódik a végtelen idő,

Csak az van, hogy szép, és hogy repülök

És mégis a mélyben bújok, benned

Kiegyensúlyozatlan egyensúlyba veszve

És már mindig csak ma lesz

És soha el nem tűnünk,

Mert az örökkévalóságot megízleltük

Annie Flower