Tolvaj-vers a te szavaidból

Annyi minden van mögöttem

Az útról régen letértem

És nyakig a gazban járok,

A mocskot is szépnek látom

A vér is édes

A rendetlenség is fényes

A halott veréb is vicces

A kín is művészet

Összeomlottam

És a kapaszkodót keresve

Egyre csak karmoltam

A segítő embereket

Féltem magam odaadni

Valakit magamnak tudni

Féltem, olyan könnyű elveszíteni

És megszokott a hiánytól szenvedni

Túlérzékeny álmos-szívem

Messze minden szép emlékem

Nincs egy barátságos helyem

Ahová húzódna lelkem

Bújhatok hozzád hóesés elől?

Építhetek fészket köréd érzésekből?

Bízhatok, hogy velem vagy

Mikor mellettem fekszel nyugodtan?

Hihetem, hogy vagy nekem

És ölelésedbe menekülhetek

Ha nem bírom amit a világ elvár?

És gyűjthetek rá nálad energiát?

Mondd, ugye nem álomkép

Hogyha lelkem hozzád belép

Megcsap a friss sütemény

És a forró csoki illata?

Már a szívembe véstem,

Hogy szeretlek, és hogy szeretsz

Mondd, mostmár merhetem

Az eszembe is vésnem?

Annie Flower