Lángok a szélben

1. Hah, hah! Ha kinyújtod kezed,
azt hiszed társra lelsz?
Ne áltasd ócska képzetekkel magad.
Egyedül él az ember, és örökké egyedül is marad.

---

2. Lehelj életet belém kedvesen,
ne lássam őrjítő tüzed már...
kesergő testedhez feszengve,
kutyaként simul a haldokló nyár....

---

3. Kétrét görnyedt vágyaktól mardosva
darabokban hever a lényem
szétaszalva májustól miért sír a szél?
Fakóbb vagy a napnál, a holdnál,
de mindenekelőtt önmagamnál.

---

4. Fénytől égve kék karjaidba mártva
zavarodva keresem önarcképem
könnytől ázva vak vizeken
miért? miért? miért nem értem?

---

5. Cseppekben hullik a fájdalmas éneked
Arcomba fulladva álarcban kétkedek
Válts most meg, engedj el,
Táncolj a vad széllel.

---

6. Minden, mit létrehoztam,
összedőlni látszik,
s nem látom be hibám:
még mindig hiányzik.

---

7. Gyűrött papír-arcomba vágják
igaz vagy-e vagy hamis,
kanyart írva gondolataimba
káosz hever nálad és nálam is.

---

8. Bágyadtságba fulladtak napjaim
nem tudom ki vagy és ki vagyok,
arcodra fáradtságom űzöm,
hiába mész én maradok.

---

9. Összedőlt a kártyavár,
mi alatta fekszünk.
Mosolyogva kérünk számon
miért kellett szeretnünk?

---

10. Hajamba fontad dalod,
ketten voltunk, senki más,
Csend volt. Földöntúli
csend és ragyogás.