| Versek : A fehér csönd (Ady Endre) |
A fehér csönd (Ady Endre)
2004.08.15. 18:49
- A fehér csönd
-
- Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
- Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
- Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
- Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
- Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
- A csókok és könnyek alkonyatán.
- Sikoltva, marva bukjék rám fejed
- S én tépem durván bársony testedet.
- Nagyon is síma illatos hajad,
- Zilálva, tépve verje arcomat.
- Fehér nyakad most nagyon is fehér,
- Vas-ujjaim közt fesse kékre vér.
- Ragadjon gyilkot fehér, kis kezed:
- Megállt az élet, nincsen több sora,
- Nincs kínja, csókja, könnye, mámora,
- Jaj, mindjárt minden, minden elveszett.
- Fehér ördög-lepel hullott miránk,
- Fehér és csöndes lesz már a világ,
- Átkozlak, téplek, marlak szilajon,
- Átkozz, tépj, marj és sikolts, akarom.
- Megöl a csend, ez a fehér lepel:
- Űzz el magadtól, vagy én űzlek el.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
