Csillagk�zi csutak

A bogarakkal �r�kig �ltett�k a korongokat a habos talajba. P�kh�l�val vont�k be k�r�s-k�r�l, m�gnem �thatolhatatlan m�gis alig l�that� szita burkolta a kagyl�h�jakat. Egy s�r� kisgyermek tal�n m�r belegabalyodott a k�cos boz�tba de m�g senki sem fulladt meg. Majd' �sszeesett amikor tudatt�k vel�k e s�padt mes�t. V�rszeg�ny arc�n halv�ny pirkadat csapott �t -mint amikor egy pipacsot leszednek- �szint�n haldokolni kezdett. "Belej�ssz id�vel", suttogt�k az �rny�kb�l a h�rty�s sz�rny� l�pi l�nyek, b�r a napf�nyre nem mertek el�b�jni dohos �s j�zminillat� zugaikb�l. �ten laktak egy�tt: az apa, anya �s h�rom k�gy�. K�z�l�k a leg�regebb �pp a gyermek�t siratta - a v�kony ny�l �pphogy nem hatolt �t kacskaring�s, verg�d� test�n... "M�ra biztos nem veszem hasznom" azzal elb�gte mag�t �gy, hogy azt m�g az �lommadarak is hallhatt�k az erd� t�ls� k�rzet�ben, a m�kmez�k�n �s a b�zatengeren t�l fekv� higanytavon.
Most l�thattam el�sz�r k�zelr�l, de mikor a korall angyalb�r�hez �rt, nagyot cs�pett rajta. Azt�n ittak is bel�le halk cs�kkal jelezve: m�r elkezd�d�tt. S folytatt�k egy hangos utols� l�legzetv�telig a s�rg�san g�z�lg� l�lektengerben, ahol csak �gy hemzsegtek a v�zibolh�k
Azokon t�l csod�s vil�g v�rt minket. Poros sz�rnyunk levett�k, s f�ldet tett�nk r� meg juharlev�llel bor�tottuk be. �n sz�ltam, b�r felesleges volt, mert mindent tudtunk.
Hajnalt�jt sz�tvert�k a k�tel�keket a bok�nkr�l �s begy�gy�tottuk a csukl�nkon az �sszes v�g�st. Mire a r�kok meg�rkeztek, m�r teljes �ntudatlans�gba mer�lt�nk, a levendula elk�b�totta a halak egy r�sz�t �s mind, egy�tt vel�nk egy�tt sz�rte a vizet a kopolty�j�val - a tenger egyetlen nagy k�z�s, r�zsasz�n lelk�vel �s �let�vel b�multuk ahogy a kis zsel�szer� am�b�k �s planktonok tisztogatnak mindent. A vizet, pikkelyes b�r�nket, az eg�sz vil�gegyetemet - csillagk�zi csutakot.


innen: //gportal.hu/damnation-eternelle