Két lány csinálta (Lisette és Imre) ezt az interjút, akik a világ talán egyik legnagyobb MCR fórumát vezetik – www.mychemicalromanceforum.com – Hollandiában. Csak Mikey, Frank, és Bob volt ott. Próbáltam mindent a szöveg alapján fordítani, de ha egy-két dolog különbözik az eredetitől, akkor azt csak a könnyebb érthetőség miatt változtattam, és biztos, hogy tartalmilag ugyanaz!

Sok idegeskedés, és az interjú lemondásától való félelem után idee volt menni, és találkozni a bandával. Két órával később, mint ahogy tervezve volt, de hé, ott voltunk, szóval nem panaszkodunk! Izzadtunk, és a szívünk is ugrált, de próbáltunk nyugodtak maradni, és profi újságíróknak tűnni, nem pedig őrült rajogóknak.

Természetesen az első kérdés, amit feltettünk az volt, jártak e már a fórumon.

 Frank: Egy barátom megmutatta, de sajnos nincs időnk internetezni a turné közben.

 Lisette: Rendben. Azt csinátluk, hogy megkértük az összes fórumozót, írjanak nektek kérdéseket, és ma megkérdezzük tőletek a legjobbakat.
F: Ez nagyon király!l
L: Hoztunk egy könyvet, amibe benne van az összes kérdés.
F: Tényleg? *elveszi a könyvet* Úristen!
L: Ha unatkoztok a turnébuszon, lesz mit olvasnotok.
F: Nem hiszem el, hogy ilyen nagy! Rendben, király. Mondok valamit, pluszban a ti kérdéseitek mellé kinézek ebből a könyvből még kettőt, és azokra is válaszolunk.

Imre: Remek ötlet! Van egy saját kérdésem, mielőtt kezdjük: van hivatalos fórumotok?

 F: Volt! Volt egy hivatalos fórumunk az oldalon, de kiderült, hogy nem alakul ki egy igazi közösség. Inkább egymást piszkálták. Nehéz volt rendet tartani, tudjátok, törölni az olyan dolgokat, amik zavaróak másoknak… és végül azt mondtuk: ha nem tudják elfogadni, hogy mindenki fórumozhat ott, és hogy mindenki szeretheti a zenét, akkor nem akarjuk, hogy legyen fórum.
I: Nálunk nem regisztrálhat mindenki, 15 év a korhatár.
F: Értem.

L: Lehetnek elég kényes témák is fent, és nem akarjuk, hogy a tinédzserek lássál.

 F: Megértem. Nehéz kordában tartani pár embert, és tudjátok, ez egy időigényes munka tényleg.
I & L: Tudjuk!

F: És ez túl sok nekünk, tényleg nem tudjuk…
L: Igen, minket is hét moderátor segít ki.
F: Húha! Köszönjük szépen, remek munkát végeztek!

L: Akkor kezdjük! Már beszéltünk a fórumokról, folytassuk ezzel. Néhányan az egyik tagnak adják ki magukat az interneten. Mit gondoltok erről?

 F: Tényleg nem értem ezt. Ez számomra olyan, mint a Sims játék, annyi időt töltenek egy hamis élet kialakításával, miközben csinálhatnák a saját dolgaikat, és hogyha az az álmod, hogy egy zenekarban játssz, akkor menjél, és gyakoroljál videó játékok vagy a helyett, hogy másnak adod ki magad. Megborzongok akkor, amikor az emberek kiteszik a képedet, és a szerelmedről vagy a kutyásról beszélnek. Nagyon idegesít, mikor a nevemben beszélnek, mert nem tudjuk mit mondanak, és lehet hogy hülyeséget mondanak, mások meg elhiszik. Az internet remek és ördögi dolog is lehet.
I: Nálunk tilos a magánéletetekről beszélni.
F: Köszönöm. Ezt nagyra értékelem.

Mikey: Ez a baj a MySpace-el is. Néhány barátom használja, és üzeneteket kapnak. Nem tudom, egyesek honnan tudják, hogy ők a barátaim, de üzeneteket kapnak „tőlem”. Nagyon idegesítő.
I: Higgy nekem, mindent tudnak.
Bob: Ez nevetséges.
F: Még mindig imádom a zenét, de amikor én rajongtam egy zenekarért, sosem lettem volna ilyen tolakodó. Tudjátok, miről beszélek, felsétálni valakinek a buszára, leülni, vagy ellopni dolgokat…

 I: Volt egy lány múlt héten, aki egy londoni koncerteteken járt, és azzal büszkélkedett, hogy lenyúlt valamit a karodról….
F: [szomorúan] Igen, igen…

L: Mindenhol híresztelte a neten.
F: Tudom…
L: Mit gondolsz erről?
F: Ez idegesítő. *gondolkodik* Nem is tudom, mit higgyek. Biztosan tudom, hogy mikor én voltam koncerteken, vittem haza szuvenírt, de nem valaki személyes holmiját, hanem egy szórólapot, vagy valami ilyesmit. Idegesítő, hogyha tömegbe mész, azon gondolkodsz, minden cuccom meglesz, mikor kijövök?

L: Ideges vagy, ha nagy tömeget látsz?
F: Nem! Azaz, attól függ. Sokféle rajongó van. Vannak emberek, akik csak annyit akarnak mondani, hogy jók vagytok, szeretem a koncertjeiteket, és ez óriási. Tisztelik a zenét, és művészetként tekintik. Aztán vannak néhány ember, aki ereklyét akar, neki kell aláírás, vagy fotó, és aztán van olyan aki csak visít, és megpróbálja kitépni a hajadat. Ez nevetséges. Van részeg rajongó, aki meg akar verni. Sajnos azok az emberek, akik csak köszönnének, vagy aláírást akarnak néha rosszul járnak a bunkók miatt. Rossz, hogy az embereknek órákat kell várniuk ránk, mert nem tudjuk máshogy kiselejtezni a szemeteket, úgy értem, a tinédzsereket, akik ezt mondogatják „ó, mi vagyunk az aktuális N’Sync”. Ez szörnyű dolog.

L: Milyen volt neked Bob, mikor beléptél egy zenekarba, ami már a siker útján volt?
Bob: Mikor elkezdtem nem volt biztos, hogy… nos nem hiszem, hogy bárki is gondolta, hogy ez ekkora siker lesz. Mikor elkezdtem, még mindig kb. száz ember előtt játszottunk. Nem ilyen volt. Mikor a rajongók majd’ megőrülnek, természetesen ők *Frank és Mikey felé bólint* sokkal többet kapnak belőle, de nekem is nagyon furcsa.
L: Egyébként teljesen elfogadtunk a fórumon, mindenki szereti Bobot… van az aláírásukban.

F: Bobot nem lehet nem szeretni!

Mikor elkezdtétek, gondoltátok hogy egyszer a Green Day-el szemben fognak jelölni titeket a VMA-ra?s
F: Soha!
I: Menyire megdöbbentő?

F: Pfff! Hízelgő.
M: Óriási élmény volt, az egész dolog.
F: Még mindig szédülök tőle. Örülök, hogy vége.
I: Idegesek voltatok?
F: Istenem, igen. Hánytam is előtte.
M: A kamera mutatja, ahogy rágom a körmömet. Mindig mikor Jamie Foxot mutatják, láthattok mögötte, amint őrülten rágom  körmömet. Kikészültem teljesen.
F: Mint mikor felnőttünk. Nem néztem mindig, de láttam zenekarokat játszani, mint a Nirvana és a Guns’n’Roses. Ott lenni, és elgondolkodni, hogy mi minden történt már ebben a műsorban, aztán szerepelni benne, nevetséges volt.
I: Az MTV díjátadó miatt két koncertet játszottatok egy nap, milyen volt? Idegesek voltatok miatta?
B: Fárasztó volt.
F: Igen, nagyon fárasztó volt. És újra elgondolkoztunk az embereken, akik már játszottak rajta…. A Reading and Leedsen játszani, és ugyanazon a napon… őrület volt!

 B: Leedsbe kellett repülnünk, és nem mehhetünk busszal, mert nem lett volna elég időnk, ezért elvileg három helikopterrel mentünk volna. Annyira izgatott voltam! Olyan király lett volna helikopterrel repülni! De aztán valami történt az időjárással, és nems zálhattak olyan közel az emberekhez, ezért repülőgéppel mentünk.

 L: Szóval a helikoter-repülés még hátravan.
B: Igen. Nemsokára megcsináljuk. Nem érdekel mikor, de azzal fogunk repülni!

L: Szeretitek az izgalmakat?

B: Én… *gondolkodik* Azt hiszem.
F: Igen, ha helikopterekről, vagy motorókról van szó.
I: Nem lovagolnátok a tengerparton.
F: *nevet* Nem hinném, hogy olyan lovagolok- a-tengerparton típus.
B: Nem. Ejtőernyőzni szeretnék.
F: Én nem!!!!
I: Miért?

F: Ha pár évvel ezelőtt kérdezted volna, az mondom „naná, gyerünk!”. De most túl boldog vagyok. Érted, miről beszélek?
I: Nincs szükséged rá.
F: Igen! Nincs szükségem rá.

Hirtelen Bob felkiált. „Mi vn ezekkel?” olvas a könyvből – Mi történne, ha meglátnád Mikeyt egy újabb pirítóssütővel sétálni a fürdőbe? Aláírás: Bob Bryar hivatalos csaja
M: Nem piritóssütő volt, melegítő volt. Bevittem a fürdőbe, mikor beteg voltam, hogy meleg legyen, mikor kilépek a zuhanyzóból. Nem a legokosabb dolog, tudom, de azt mondtam „tökmindegy, megfagyok”, és valahogy az egész pirítóssütővé változott…
L: De legalább meggyógyultál.
M: Igen, remekül vagyok.
*nevetnek*

L: A Ghost of you videóban egyenes hajatok van. Értem, hogy a tiétek hogy lett olyan, de kíváncsi vagyok, mit műveltek Ray-ével? Mennyi zselét tettek rá?

 F: Benne lesz az Így készült videóban, két kicsit tubusnyit.
B: Hajkiegyenesítőt is használtak?
F: Valami olyasmit. Teljesen lapos lett. Őrület volt. Le akarta vágatni a haját, de mindenki tiltakozott ellene.

 I: Próbált valaha elrejteni dolgokat a hajában?
F: elrejteni? Lehet…
B: *töpreng* nem hiszem.  
*vigyorognak*

Ha a buszvezető beteg, ki vezetné a buszt?
F: Bob.
I: Igen? Miért?

F: Mert már megcsinálta egyszer.
B: akkor történt, mikor még egy másik zenekarral turnéztam. A buszvezetőnk néha megszólalt: „Hé, akar valaki vezetni?” és akkor vezettem 1000 mérföldet.

 L: Király egy ilyen nagy dolgot irányítani, nem?
B: Igen, imádok vezetni.

 L: Melyik öt szóval jellemeznétek eddigi életeteket??
M: Fárasztó, csodálatos.

F: Meglepő, fárasztó…
B: Red Bull.
I: Hé, ez két szó!!
B: Oh bocs! *nevet*

M: Kávé
B: Ó, igen, a kávé…

(Egyszerre) Büszkeség.

I: Olvassátok a fanfictionöket, amit rólatok írnak?

 *nevetnek *
M: Egy barátom küldött egyet. Ijesztő volt. A haverok szeretik az ilyeneket, szóval küldözgetik egymásnak, és röhögnek. És az egyikük elküldött egyet, és tényleg röhejes volt.

F: Hallottam, hogy Mikey szerelmes belém.
I: A legkedveltebb pár te vagy és Gerard.
F: Oh tényleg? A legjobbak?
B: Nagyon király.
I: Igazából a fanfiction rész a legforgalmasabb a fórumon.

F: Wow! Őrület. Úristen… hát, ha ez tetszik nektek, hajrá…

L: Néha megőrülsz a színpadon, és a padlóra fekszel, hogy tudsz így játszani?

 F: Megszokod, mint minden mást. Mikor egy új dalt játszunk, mint például ma este… nos nem új új, csak nekünk új, mert régóta nem játszottuk, szóval ma eljátsszuk a *bobra néz* elmondhatom nekik? *bob bólint* Rendben, ma a Jetsetet is eljátsszuk, régen nem játszottam, ezért csak állni fogok, és próbálom nem elrontani az akkordokat.

 L: Szóval nem őrülsz meg.
F: *nevet* Nem, de nagyon nehéz, mert szeretném, de ugyanakkor ez egy új dal, és nem tehetem. Ha egyszer belejövök az ugrálásba, nehéz abbahagyni.

 I: Van kedvenc számotok?
Mindenki: Prison!
F: Igen, a Prison a zenekar kedvence.
B: Nagyon szeretjük játszani. Ez az a dal, amit hangolásnál eljátszunk. Egyébként Jetsetet is szeretem játszani.
L: Sok helyenek van saját zenei stílusa, ha egy városban jártok, elmentek helyi koncertekre?
F: Szeretnénk, de sosem tesszük.
L: És otthon, New Jerseyben, jártok helyi koncertekre?
F: Igen, ha otthon vagyok, elmegyek. De nehéz, mert mi ugyanezt csináljuk a megélhetésért. Úgy értem, szeretem ami csinálunk, és szeretem a zenét, de néha a legutolsó dolog amit akarok, az az, hogy koncertre menjek, Nagyon jónak kell lennie.
I: Igen, de a munkátokhoz tartozik, hogy felmérjétek az új bandákat.
F: Hát, elég sokat turnézunk, és hallunk dolgokat. Sok zenekart találtam ami gyerekekből áll. ÉS állandóan kapunk demokat.

I: Néhány héttel ezelőtt interjút csináltam a HIM énekesével, Ville Valoval, aki azt mondta, hogy beszélt veletek egy esetleges közös turnéról.

F: Az király lenne. Jó fej.  
I: Tudom.

F: De tényleg király lenne. Nekem a HIM olyan, mint az európai Bon Jovi. Ezt érzem, mikor hallgatom őket.
Sajnos a lány a lemezkiadótól megzavart minket, mert lejrát az időnk, és már csak egy kérdés tehetünk fel.
L: A második I’m not okay videóról: azzal kezdődik, hogy Ray és Gerard ott ülnek, és Gerard azt mondja: „Idon’t wanna make it, i just wanna…’ What is he wanna do?
F: Az eredeti így hangzott: „I don’t wanna make it, i just wanna rock!” de nem tetszett. Ha nem fejezed be, utána azt tehetsz, amit akarsz. A többi része, az egész nyitó jelenet ki lett vágva. Azt mondtuk, hogy nem fog működni, ezért Ray gyakorlatilag mindent újraírt. Minden, amit az I just wanna után hallotok, olyasmi, amit Ray 10 perccel azelőtt írt, mielőtt leforgattuk.

Aztán a lány újra bejött, és azt mondta, hogy most már tényleg be kell fejeznünk. Frank gyakorlatilag elzavarta, hogy még két kérdésre válaszolhassanak, ahogy az elején megbeszétlük. Bob belelapoz a könyvbe.
B: Bam! *mutat* A kedvenc szomorú dalotok?
M: the Smiths – Asleep. A legszomorúbb dal a világon.
B: Az a Jimmy Eat World dal…
 F: Angel song?
B: Aha.
F: Oh, igen. Istenem, angyal, angyal…
F: Ha elgondolkoztok, hogy milyen messzire jutottatok, szerencsésnek érzitek magatokat, vagy nem is érdekel az egész? *nevet* Szerintem a világ legszerencsésebb emberei vagyunk.

B: Büszkék vagyunk magunkra!