1
Tavasz. Mintha csak a duzzad� r�gyekr�l, burj�nz� nedvekr�l besz�ln�nk – a fi� megsz�k�tt, az anya belehalt, hab�r ez sz�m�ra mindig is legenda maradt. De az �let hatalmasabb enn�l. Az az�r egeken b�jdokl� nap terpeszked� sug�rutat vil�g�t meg; �pp�gy �tfogja v�rosainkat, mint n�peink hit�t. Tal�n a j�v�r�l besz�l? – sz�m�ra az id� �rdektelen dolog. Elfogadta a tudom�ny c�folat�t. S �ppoly hazug dolog lett szem�ben, mint a k�mia k�ptelen vegy�letei, vagy a kontinensek �ttelep�l�se. Az �t k�vet� korok szelleme egy sziv�rv�nysz�n� kolosszus k�p�ben sejlett fel el�tte. S ezt nem magyar�zta.
Ak�rhogy is, a vil�g h�t form�t nyert – � adta neki, a l�tez� legegyszer�bbet –, s az nem csalta meg t�bb�, �s � sem a vil�got. Felfedezte az egyszer� �sszef�gg�seket. Az �jszak�ba vetette mag�t. K�teless�g�t teljes�tette.
S jogot nyert r�, hogy bel�pjen a f�ny gyermekeinek palot�j�ba, f�zva, �hezve, de m�giscsak �lve.

2
K�l�n�s reg�nyek �r�dtak azokban az id�kben, mikor m�g kietlen volt a f�ld, s li�nok sem lengtek al� az �serd� f�ir�l. E t�voli eml�kezet v�sott fogakkal mart bel� egy nap. Elvesz�tve szerettei kegy�t, asszonyai gy�ng�ds�g�t, az �r�kl�tet kapta oszt�lyr�sz�l. Eltorzult arccal, vicsorogva szelte a dzsungel alaktalan �jszak�it. A napvil�got nem szenvedhette, a f�ny meg�lte, rothad�sa megviselte volna… de elrejtett�k!
K�z�letek val� volna? Nem, nem lehet. Szerethetett volna bennetek? S ti �t? Mif�le k�rd�sei ezek az elm�nek, m�g a l�lek a test felett lebeg?
K�l�n�s alak l�pett be sz�v�be, kaleidoszk�psz�n t�llruh�ja az �ra kezdet�t jelezte.

Megvan az ideje az eml�kez�snek, a vil�goss�gnak is. Napokig hevert b�rsonyos k�bulatban, napokig r�tta a gyomos partokat. �ldozatokat l�tott, t�ncokat. K�nnyben �z� szemekkel b�multa az emberi gonoszs�g kom�di�j�t. Falvak fel�get�se! Fajok kiirt�sa! H�bor�k szennyes hordal�ka! L�tta az aggok, a gyermekek, a megk�nzott le�nyok t�bor�t, a n�met pusztas�got. J�rv�nyok s�p�rtek, viharok cserzett�k egykor olyannyira val�s�gos testv�rei arc�t. �, mennyire szerette volna vigasztalni ezeket a nyomorultakat! Megszaggatta ruh�j�t, kit�pte sz�v�t, morzs�kat sz�rt el�j�k. T�kozl� volt, boldogtalans�g�ban m�gis f�sv�ny. Meg�rtette a szeretet katekizmus�t.

De olykor delejezte m�s is, nemcsak e v�r�sbe fordult, t�vises vil�g. Ott, ahol �ri�s ac�lhidak, kvarcer�d�k �v�n t�l, olajos g�pek, pomp�zatos szerkezetek felett a nap ragyogott, h�s hab� tavak lenyomat�t dajk�lta, a V�nuszt l�tta lebegni. Karm�ja visszf�nye volt ez, Di�na, Kupido, Minerva, az av�tt mitol�gi�k. A b�jos l�nyalak csillagszem�vel, zokogtat� �lel�s�vel isteni b�lcsess�g�vel feledtette sz�m�zet�s�t. Egym�s�i lettek. Id�r�l id�re meglepte �ket a b�v�s szunnyad�s, egym�s karjaiban pihegve. A n�alak feje koszor�s volt, ak�r egy faun�.
Az �n h�gom volt �, f�ldi l�ny, noha nem evil�gi.


3
Gy�ngy�kkel �s kagyl�kkal b�lelt z�ld tenger, m�suszillat� lag�n�k, izzad� cukorf�ldek… �zsia s�kjai… �ce�nok hegyei, a emelked�ben a Jupiter d�mja fel�… �des �s rekedtes ny�g�sek, gy�ny�rt�l izz� pillant�sok, akv�riumba z�rt �jszak�k. Mindez a val�s�g. Sosem k�v�nta �gy az �r�let porf�rszer� k�d�t, mint most! S m�r k�s�. Az �t el�revisz, ha h�trafordul, a hal�lba t�ved. V�zmosta sivatagot l�t, vitrinbord�, balj�s egekkel: de gy�nges�g�t megoszthatja v�gre! Leperegnek r�la a vad�llat k�jei, a koldusok panaszai. Id�tlen imm�r, hogy k�vetheti a kedves l�pteit, im�it �s pillant�sait.

4
Az id� meg�llt, val�ban. Hang se hallik; az utols� mad�r is elk�lt�z�tt a k�zelb�l. A muzsika, amely n�lk�l eddig nem �lhetett, tajt�kos zsong�ss� nemes�lt. Virraszt. S nemsok�ra, egy �j kor hajnal�n, smaragdos p�lm�k �rny�k�ban, kedvese �l�ben v�gleg elszender�l. S a n�p fiai �s l�nyai, kiknek � a b�k�t k�v�nta, nem veszik le szem�ket t�bb� az �gr�l, ahol b�natos angyalok �s torzsz�l�tt kerubok kerengenek, a sz�vekbe hintve a vil�gegyetem romantik�j�t. Azut�n m�r csak szavak �s a k�pek �z�ne, elmos�dva az emberis�g legutols� �s legszebb �lm�ban.

„…hogy eml�kezz�nk k�nnytelen napjainkra, a mez�re a naps�t�sben, a patakok csill�mj�ra, a tamariszk illat�ra. Hogy eml�kezz�nk a dalra, mely nem hagyta nyugodni sz�v�nk, �rint�seinkre, a gyerekkor hit�re, az eml�kek erej�re. Tekintet�nk a hal�l tornyai tartj�k fogva, jellem�nk, �r�kre keseredett marad. De j� tudnom, ha ki�rek a s�kra, � velem lesz majd. Fogni fogom kez�t, �rezni melege oltalm�t. El�g lesz – egy pillanatra.
Majd, mintha egy naplement�be �julna, les�jt r� a hal�l.

5
A szeretet feloldja a mag�nyt.