A Stapleton k�zel�ben m�k�d� �llatmenhelyt �t �ve l�tes�tette a v�ros, miut�n a k�rny�ken rendk�v�li m�rt�kben elszaporodtak a k�bor kuty�k, �s egy�b csavarg� h�zi�llatok. A l�tes�tm�ny egy hatalmas kiterjed�s� ingatlanon �p�lt fel, t�bb m�rf�ldre a lakott ter�letek hat�r�t�l, ott, ahol a sz�nt�f�ldek egybeolvadni l�tszanak a feny�erd�kkel. A telep �p�leteinek nagy r�sz�t �jonnan h�zt�k fel, de voltak olyanok is, amelyek m�r kor�bban itt �lltak. E h�zak tulajdonosai t�nkrement farmerek voltak, akik hossz� �vtizedekkel ezel�tt, a harmincas �vek elej�n m�s �llamokba indultak szerencs�t pr�b�lni, gazd�tlanul hagyva birtokaikat. A v�rosban az�ta folyt a pusmog�s a k�rny�ken tany�z� k�s�rtetekr�l, d�monokr�l, meg az elv�ndorolt gazd�k h�t�vente visszat�r� szellemeir�l.

A szab�lyos id�k�z�nk�nt ism�tl�d� furcsa esem�nyekr�l h�tborzongat� legend�k sz�v�dtek; ezek nagy r�sze term�szetesen csup�n k�ptelen k�pzelg�snek sz�m�tott. Az az�rt t�ny, hogy val�ban k�l�n�s dolgok t�rt�ntek id�nk�nt errefel�. Egyszer p�ld�ul fav�g�k mer�szkedtek be a romok k�z�, s meghallott�k, hogy az egyik elhagyott, gyomokkal ben�tt h�zb�l k�l�n�s, f�ld�nt�li kacag�s hallatszik. Minden b�tors�gukat �sszeszedve bementek az �p�letbe, de nem tal�ltak odabenn senkit. Ezut�n l�mp�ikkal �tkutatt�k az �sszes szob�t, a pinc�t, m�g a padl�st is, de a rejt�lyes hang forr�s�nak nyoma veszett. Legal�bbis a fav�g�k k�s�bb �gy mes�lt�k el a t�rt�netet a stapletoni kocsm�ban, v�ltig bizonygatva, hogy az igazat �ll�tj�k. R�m�lt, bizonytalan tekintet�knek k�sz�nhet�en legal�bb n�h�ny ember hitt nekik. A romantikusabb lelk�let�ek sz�m�ra pedig az is meggy�z� �rvnek sz�m�tott, hogy akkor �jjel telihold volt.

Pontosan h�t �vvel k�s�bb egy ny�ri �jszak�n a v�roska lak�it egy d�h�dten tombol� vihar riasztotta fel �lm�b�l. A sz�l hajmereszt�, borzalmas sikolyokat hozott mag�val a titokzatos h�zak fel�l.
Mindez b�ven el�g volt az emberek sz�m�ra ahhoz, hogy elker�lj�k a helyet. Nem voltak ugyan babon�sak, de a nem t�l messze fekv� Wyomingban tal�lhat� ghost cityr�l is keringett n�h�ny legenda, �s h�t jobb f�lni, mint megijedni. Igy azt�n, amikor a v�ros vezet�s�ge el��llt a menhely terv�vel, Stapleton k�zv�lem�nye nem volt elragadtatva az �tlett�l. Az �regek k�r�ben egyb�l r�mh�rek kaptak sz�rnyra. F�l�, mondt�k, hogy az �p�tkez�ssel megbolygatj�k a szellemek nyugalm�t, akik ez�rt k�ny�rtelen bossz�t fognak �llni. V�g�l azt�n gy�z�tt a j�zan �sz, �s val�ban, mikor elj�tt volna az ide, semmi rendk�v�li esem�ny nem t�rt�nt – az �gvil�gon semmi.

Fenntart�sok azonban ezut�n is b�ven akadtak; ennek ok�n a menhely �lland� munkaer�hi�nnyal k�szk�d�tt. A helybeliek t�bbs�ge ugyanis egyszer�en nem volt hajland� munk�t v�llalni itt, b�rmilyen aggaszt� m�rt�k� volt is a munkan�lk�lis�g. A k�lts�gvet�si hi�ny �ltal�ban szint�n s�lyos volt, az igazgat�s�gnak f�tt a feje a feje a p�nzhi�ny miatt. Ennek k�sz�nhet�en azt�n att�l, aki munk�ra jelentkezett, mint Tom Quince vagy Bernie Brown, t�bbnyire nem k�rtek erk�lcsi bizony�tv�nyt.

A telepen h�tk�znapokon sem tart�zkodtak sokan, h�tv�geken pedig alig az �r�k�n k�v�l szinte senki nem szokott arra l�zengeni. Amikor ezen a forr� j�liusi d�lut�non Tom behajtott az �reg csotrog�nnyal az igazgat�s�gi �p�let el�tti poros parkol�ba, csak Mr. Belacon kocsij�t tal�lta ott. A f�rfi elt�prengett, hogy ami�ta itt dolgozik, h�ny alaklommal fordult el�, hogy a rozsdasz�n� v�n Ford nincs a hely�n. �gy gondolta, ezeket az eseteket a k�t kez�n meg tudn� sz�molni. Mi a fen�t csin�lhat itt folyton? Tom sz�les, halott mosolyra h�zta a sz�j�t. Tal�n… tal�n sz�rakozik a f�n�k. Erre a gondolatra elnevette mag�t.

Kisz�llt, �s bes�t�lt az �p�letbe. H�sz perc m�lva t�rt vissza, beind�totta a motort, �s elindult a parkol� m�g�tt vezet� kanyarg�s, hepehup�s �ton. K�r�lbel�l f�l m�rf�ld ut�n az �t kisz�lesedett, �s egy kicsiny, f�kkal k�r�lvett kocsifordul�ba torkollott. Ennek k�zep�n egy alacsony, t�gl�b�l �p�lt, teljesen kisz�radt k�t helyezkedett el. Ezt a menhelyen mindenki csak d�gk�tnak h�vta. A bel�le �rad�, elviselhetetlen b�zt Tom egyb�l meg�rezte, amikor kisz�llt a kocsib�l, �s elindult a rakt�r ajtaja fel. A sz�rny� szag minden m�s embert undor�tott, de Tom m�r r�gen hozz�szokott. Tulajdonk�ppen nem is zavarta a b�z.
Tulajdonk�ppen szerette is ezt a b�zt.

Mr. Belacon irod�j�ban minden sim�n ment, mint mindig. A f�n�ke tudott a viselt dolgair�l, s b�r igyekezett azt mutatni, hogy nem veszi j� n�ven, Tom l�tott valami sokatmond� csillog�st a szem�ben, amit nem volt neh�z megfejtenie. �gy azt�n ezzel kapcsolatban soha nem ad�dott semmi probl�ma. Bernie Brown-t is elk�ldi majd a francba, gondolta a f�rfi. Miut�n a kutya lepuffant�sa ut�n tal�lkozott a tekintet�k, egyb�l tudta, hogy a ny�pic h�lye k�pni fog. De nem zavartatta mag�t, akkor sem, amikor �tban hazafel� kitette a f�rfit a h�za el�tt, aki ezt nagy megk�nnyebb�l�ssel fogadta. Azt azonban el fogja ker�lni a tov�bbiakban, hogy valaha is m�g egyszer ezzel a seggfejjel kelljen egy�tt dolgoznia.

Tom kiemelte az aut�b�l a k�bult �llatot, �s a karj�ba vette. Amire k�sz�lt, nagyon egyszer� volt: v�gez vele. Elevenen haj�tja bele a d�gk�tba. Tom ajkai torz vigyorra h�z�dtak, s�t�t m�mor �nt�tte el. Elmer�lt elm�je k�l�n�s, �jszakai vil�g�ban, nem hallotta, hogy a kutya morogni kezd a karj�ban – kezdett m�lni a b�n�t� m�reg hat�sa. Oda�rt a k�t perem�hez, �s magasra emelte az �llatot, arra k�sz�lve, hogy lehaj�tja a m�lybe. Az azonban ekkor kinyitotta szem�t, d�h�sen felugatott, �s megmarta Tom egyik karj�t. A f�rfi meglepett ki�lt�ssal elejtette a kuty�t, aki nagyot puffanva �rt f�ldet a poros talajon. Az �llat lassan h�tr�lni kezdett, de k�zben tov�bb ugatott sz�raz, reszel�s hangon.

Tom hitetlenkedve b�multa a bal karj�n v�rz� harap�snyomot. A kutya k�zben ny�sz�teni kezdett, mintha tudn�, hogy m�g nem t�rt vissza bel� az er� annyira, hogy elmenek�lhessen, ha ez az �r�lt m�g egyszer r�t�mad.
- Te… megharapt�l engem? – Tom lassan, tagoltan ejtette ki a szavakat. Arc�n tov�bbra sem t�kr�z�d�tt semmilyen �rzelem, de a bels� indulatok m�r m�k�d�sbe l�ptek. – Te meg mert�l harapni… engem?
A f�rfi tekintete egyszeriben elborult, arca megmerevedett. Dermedts�ge megsz�nt, p�r gyors l�p�ssel a sz�k�l� �llatn�l termett, jobb l�ba iszony� er�vel lend�lt el�re. A r�g�s a kutya egyik bord�j�t �rte, mely hangos reccsen�ssel t�rt kett�. Az �llat kuty�t�l Tom sz�m�ra is szokatlan hangon felvis�tott, �s a f�ldre zuhant. Tom f�rg�n mozgott.

Az �jabb r�g�s ez alkalommal �llkapcsot �rt, aminek k�vetkezt�ben v�r �s n�h�ny t�r�tt fog spriccelt ki a kutya sz�j�b�l. Majd �jabb �s �jabb r�g�sok z�poroztak, Tom v�tust�ncot lejtett az �llat �sszeroncsol�dott test�n. V�g�l egy nagyobb darab k�vel, ami a f�ld�n hevert, egyenk�nt kett�t�rte a kutya mind a n�gy l�b�t, aki akkor m�r sikoltozott, �s a hang sz�rny� volt, Tom sz�m�ra m�gis �desebb minden muzsik�n�l. A hal�l�v�lt�sek v�g�l abbamaradtak, amikor a sz�tz�zott �lkapocsb�l �ml� v�r el�nt�tte az �llat l�g�tjait, �s megkezd�d�tt lass�, k�nteljes fuldokl�sa. Tom egy utols�, element�ris erej� r�g�ssal elt�rte a kutya gerinc�t a nyak�n�l, aki ezt k�vet�en szinte azonnal kim�lt. Az �llat borzalomt�l k�d�s tekintete �vegesen meredt a k�ken ragyog�, forr� ny�ri �gre.

Tom lihegve, izzadtan �llt a v�rben f�rd� tetem felett, a f�jdalmas sikolyok m�g mindig visszhangzottak a f�l�ben. Kurt�n felnevetett. N�h�ny percig csak �llt, n�zte, ahogy a legyek lassacsk�n ellepik a d�g�t. Nem sokat teket�ri�ztok – gondolta Tom, �s �jb�l elnevette mag�t. �gy is kell. Tudj�tok, mi a dolgotok.
Kicsivel k�s�bb felemelte a kuty�t, �s egyszer�en behaj�totta a d�gk�tba. A test tompa puffan�ssal �rt f�ldet. Tom lepillantott, de nem l�tott semmit; a m�lyb�l, ahol �r�k s�t�ts�g honolt, csak a semmi b�mult vissza r�.
Azut�n, mint aki j�l v�gezte dolg�t, megt�r�lte a kezeit mell�ny�ben, �s megvizsg�lta karj�n a kutya �ltal ejtett sebet. Megk�nnyebb�lten l�tta, hogy sebe csup�n fel�leti, a vastag v�d�ruha szerencs�sen megv�dte. A ruha is tudta a dolg�t, gondolta a f�rfi. Mint ahogyan a legyek is. Mint ahogyan �n is. Tom mosolygott, mik�zben f�ty�r�szve besz�llt a furgonba, �s elhajtott a menhelyre visszavezet� �ton.

4

Aznap este Tom a telep m�g�tt emelked� dombra �p�lt, roskadoz� h�z�nak torn�c�n �ld�g�lt, �s sz�d�val kevert whisky-t iszogatott. Hallgatta a t�csk�k ciripel�s�t, �s alant s�t�tl� �p�letek felett ragyog� teliholdat figyelte. R�szeg volt, mint szombat est�nk�nt gyakran, �s ki�zte m�r gondolatai k�z�l az elm�lt d�lut�n esem�nyeit. Nem gondolt semmire, csak n�zte az eget, cigarett�zott, �s id�nk�nt t�lt�tt mag�nak. Ha ivott, nyugodt lett. Kikapcsolt. Teljesen. Ez j� volt, de ma �jszaka elm�je cs�ndj�t m�gis folyton megzavarta
(- Micsoda? -) valami…
Nem tudta pontosan, mi lehet az. Tudata m�ly�n felbukott id�nk�nt, hogy azt�n szinte azonnal �jb�l al�mer�lj�n, mint vizihulla a holdf�nyben. Nem hagyta nyugodni. Tal�n valami r�gi hist�ria
(- h�t�vente j�n el -) elevenedett fel benne, �s (- k�l�n�s dolgok t�rt�nnek akkor errefel� -)
folyton megakasztotta a gondolatait. De ak�rhogyan is er�ltette az agy�t, k�ptelen volt el�csalogatni azt a valamit a tudatalattij�b�l.
- Francba az eg�sszel! – Tom hangja d�h�sen csengett, m�g remeg� kezekkel egy �jabb italt t�lt�tt mag�nak. Egy korttyal felhajtotta, �s h�trad�lt sz�k�ben. Feje �gy z�gott, mint egy dar�zsf�szek.

�s ekkor meghallott valamit. Furcsa hang volt, s �gy t�nt, t�bb ir�nyb�l �rkezik egyszerre. M�lyr�l j�v�. M�lyr�l j�v�, morg� hangok keveredtek a hirtelen felt�madt sz�l z�g�s�val. Az erd� f�i recsegve-ropogva hajladoztak, �s a s�t�tben halov�ny, egym�shoz p�ros�val k�zel es� f�nypontok villantak fel. �s ezek a pontok mintha k�zeledtek volna.
�s nemcsak azok. A hangok is.
Tom felpattant, �s t�ntorogva elindult az erd� sz�le fel�.
- Ki a fene van ott? Ki a…

Megnevezhetetlen, sz�rny�s�ges morg�s t�lt�tte be az eg�sz alant h�z�d� v�lgyet. Mikor Tom a hang ir�ny�ba fordult, a megd�bben�st�l �s a r�m�lett�l n�h�ny pillanatig mozdulni sem tudott.
Az eg�sz erd� tele volt s�rg�n vil�g�t�, k�zeled� szemp�rokkal. A teliholdat �ppen eltakarta egy felh�, �gy nem vehette ki a titokzatos l�nyek k�rvonalait, de erre nem is volt sz�ks�g. Pontosan tudta, kik azok. �s azt is, hogy mit akarnak.

Rohanni kezdett a h�z fel�, de �tk�zben elbotlott egy szikl�ban. Neh�zkesen felt�p�szkodott, �s a p�nikt�l f�l�r�lten siker�lt el�rnie a verand�t. Berontott a h�zba, becsapta maga m�g�tt az ajt�t, �s gyorsan elreteszelte. Vill�mgyorsan becsukta az ablakt�bl�kat is, s m�r indult volna kalap�cs�rt �s sz�gek�rt, hogy keresztl�cekkel meger�s�tse �ket, amikor az �llatok morg�sa mindent bet�lt�v� v�lt. Tom tudta, k�r�lvett�k a h�zat. Hangjuk nem eml�keztetett a kuty�ra, a f�rfinak fogalma sem r�la, mire eml�keztet, de a v�r megdermedt t�le az ereiben, ak�r a gleccserek odaf�nn az Estes park v�lgyeiben, t�len. A f�rfi k�ptelen volt mozdulni, �tadta mag�t a b�n�t� r�m�letnek. Ebben a pillanatban a h�zat ostroml� l�nyek �tt�rt�k az egyik ablakot, amelyet nem lehetett rendesen bez�rni. Tom megperd�lt, s ekkor megl�tta, hogy az ablakp�rk�nyon egy kuty�ra eml�keztet�, r�ms�ges l�ny �ll, amely nem is olyan r�g m�g val�ban kutya volt. Az h�t – gondolta meglep�en tiszta fejjel.

Kutya volt, akit ma a hal�lba rugdostam. De most itt van. Istenem, itt bizony. Szeme sark�b�l l�tta, hogy az ajt�t is ostrom al� vett�k ennek a… valaminek a t�rsai. �s a t�bbi ablakot is.
Tom rettenet�ben a nadr�gj�ba vizelt, �s lek�zdhetetlen remeg�s vett rajta er�t. A kuty�k nekirohantak az ajt�nak, amely hangos reccsen�ssel szakadt ki a hely�r�l. Ilyen gyeng�k lettek volna ezek az ajt�k? A mindenit. – gondolta Tom ostob�n, mik�zben �rezte, ahogyan melegs�g csorog v�gig a l�bsz�r�n. A vil�g�t� szem� �llatok bes�t�ltak, mik�zben a d�h�s morg�st egy pillanatra sem hagyt�k abba.
Tom a sarok fel� h�tr�lt.
- Ne, k�rlek… ne b�ntsatok. Bocs�ssatok meg nekem – H�ta a falnak �tk�z�tt. Nem volt tov�bb. A f�rfi els�rta mag�t. – Ne! Esk�sz�m, soha t�bb�…
A sz�rny�, esetlen l�nyek m�r az eg�sz h�zat el�z�nl�tt�k. �les fogaik csak n�h�ny m�terre csattogtak Tom l�bait�l, aki felsikoltott.
- Apa, k�rlek! K�rlek sz�pen, engedj ki innen!

Elk�nzott elm�je, m�g egyszer, imm�r utolj�ra, elkalandozott a m�ltba. A k�pet l�tta �jra �s �jra maga el�tt, ahogy a patk�nyok �sznak fel� apja pinc�j�ben. Csak �sznak �s �sznak… azut�n bel�marnak. Eleinte kevesen, azt�n egyre t�bben. R�m�let. F�jdalom. A v�z neh�z szaga… �s az agy�t elbor�t� s�t�ts�g, amely megtelepedett benne, �s soha t�bb� nem hagyta el. Vele kellett �lnie. �s benne is. A rengeteg lem�sz�rolt �llat… sok sz�z… ezer… mind itt van. Elj�ttek �rte. Nem. Tom lehunyta szem�t. Ez csak egy �lom. Ez csak…

Azut�n az �llatok nekiestek, �s marcangolni kezdt�k a test�t. Nem is hagyt�k abba, am�g az utols� hal�lsikoly el nem hagyta a f�rfi ajk�t, �s a teste felismerhetetlenn� nem v�lt.
Mialatt a l�nyek lakm�roztak, a hold k�nny� k�df�tyol m�g�tt remegett az �gen, alakja form�tlan volt, sz�ne pedig v�r�s, mint egy gyulladt szem, v�r�s, mint a frissen kiontott v�r.

V�ge