A v�mp�r

Mikor leolt�dtak k�r�l�tte a l�mp�k, vette csak �szre, mennyire k�sõre j�r. Felpillantott az �r�ra. F�l kilenc. A munkaidõnek m�r r�g v�ge. Fel�llt az iratai mellõl s nagyot ny�jt�zott. Teljesen egyed�l volt m�r az irod�ban. Elrendezte zak�j�t s a nyakkendõj�t. Ujja megakadt a nyakkendõtûj�ben. Elmosolyodott, s felcsend�lt benne az elõzõ �jszaka menyasszony�val. Akkor bezzeg hamarabb elindult a munk�b�l hazafel�, s �tk�zben bet�rt egy piciny �kszer�zletbe, s megvette a gyûrût. Gy�ny�rûen csillogott, �s m�r r�g�ta h�vogatta. Elk�pzelte bar�tnõje kecses ujj�n. Mikor felh�zta a l�ny kez�re, m�g szebb volt, mint �lmaiban. Kacag�s s boldog mosoly k�s�rte. A puha karok nyaka k�r� tekeredtek, s a l�ny halkan s�gta f�l�be:

- Szeretlek!

M�g most is beleborzongott. A f�rfi arc�n m�g egy mosoly futott v�gig, ahogy az ut�na l�võ �jre gondolt. Boldog s b�szke volt, hogy ilyen gy�ny�rû,  szeretni val� menyasszonya van. Felkapta az iratait, berakta a t�sk�j�ba, majd m�g egyszer v�gigtekintett az irod�n, s leoltotta a villanyt. A folyos� s�t�tbe borult. Elindult lassan lefel�. Kint m�r s�t�t volt, biccentett egyet a port�snak, �s kil�pett az utc�ra. M�g mindig sok ember r�tta a v�rost. Az esõ is szemerk�lt egy kiss�. �sszeh�zta a zak�j�t s be�llt a buszmeg�ll�ba. Szeretett volna min�l hamarabb haza�rni kedves�hez. Kellemetlen ilyen k�sõn hazaj�rni azon a kihalt vid�ken. A busz lassan beg�rd�lt a meg�ll�ba. Kinyitotta az ajtajait, s az utasok lesz�lltak. A lesz�ll�k k�zt volt egy ember, aki mag�ra vonta a figyelm�t. Nem volt benne semmi k�l�n�s, de �gy �rezte, m�r l�tta valahol. Sietve felsz�llt a buszra. A m�sik f�rfi farkasszemet n�zett vele, majd elfordult, s a busz elindult.

 Kint a v�ros f�nyei cik�ztak. Tal�n f�l�r�ja utazhatott, mikor �szrevette, hogy tov�bbment egy meg�ll�val. Elnyomott mag�ban egy szitkot, hisz m�r �gy is k�sõ volt, s lesz�llt. Egy kisebb, szûk utca vezetett a h�zig.

 Nem szerette ezt az utat, mert nem j�rt rajta senki. Akkor m�g nem tudta, hogy most nem lesz egyed�l. Sietve elindult az utc�n, de lass�tania kellett, mert nem l�tott tov�bb egy-k�t m�tern�l. Nem l�tta az �rnyat sem elsuhanni a h�ta m�g�tt.

 Elgondolkodva l�pkedett, m�gnem zajt hallott. Megfordult, �m nem l�tott m�st, csak a s�t�ts�get. Elõrefordult, s elõtte ott �llt a m�sik f�rfi. Az a f�rfi, akit a buszmeg�ll�ban l�tott. H�trahõk�lt, de nem tudott mozdulni. Szinte vonzotta a m�sik f�rfi tekintete. Az k�zelebb

l�pett. Barna k�penye �s szinte feh�r vil�g�t� bõre elk�b�totta a f�rfit. H�tral�pett, de m�r k�sõn. Az idegen ugrott, mik�zben hegyes fogai kit�remkedtek a sz�j�b�l. Szinte r�tapadt �ldozata nyak�ra, s tûhegyes vill�dz� fogait belem�lyesztette az �tõer�be. A v�r pulz�lva t�rt elõ, a f�rfi h�rg�tt, de nem tudott mozdulni, a v�mp�r szor�totta, s sz�vta-sz�vta az �letet ad� nedût. A f�rfi egyre gyeng�lt, furcs�n �rezte mag�t, nem l�tott, nem �rzett. Majd m�g felvillant elõtte menyasszonya arca, �s �lettelen�l lehanyatlott a f�ldre. A v�mp�r ekkor elengedte �ldozat�t. Elõvett egy k�st s lassan megv�gta a kez�t. Let�rdelt a f�rfi mell�, s v�rzõ kez�t a sz�j�hoz tette. A f�rfi �nk�v�let�ben inni kezdte a v�mp�r v�r�t. Egyre erõsebben �rezte a k�sztet�st a v�r ut�n, s kezdett mag�hoz t�rni. A v�mp�r ekkor elh�zta a kez�t, s figyelte a fekvõ f�rfit. A fogai m�r visszah�z�dtak. Amint l�tta, hogy a f�rfi kinyitja a szem�t, megsz�lalt. Furcsa, �rces hangja volt, b�r nagyon halkan jutott el a fekvõ f�l�hez.

- Most m�r Te is v�mp�r vagy, mint �n. Ellens�ged a napf�ny, �ltetõd az �j, s a v�r. Erõsebb vagy, mint az emberek, �szt�n�k uralnak, a v�r szava. �hes vagy, s v�rre v�gysz, ak�r any�dnak is nekim�sz. Nem l�legzel, nincs pulzusod, ev�sre nincs sz�ks�ged, de ezt mind

ut�noznod kell, mert leleplezõdsz. Egy �ltet, a v�r. Az a v�r�s �letet ad� folyad�k. Ha valakit v�mp�rr� akarsz tenni, meg kell itatnod vele a v�red. De erre m�g nem vagy k�pes. Eggy� tudsz v�lni a f�lddel, s a s�t�ttel, halhatatlan vagy.

Ekkor hangja elhalkult, s szem�ben furcsa l�z csillogott. A s�t�t egyre jobban belepte õket. A v�mp�r folytatta.

- Senkinek, senkinek nem mondhatod el, hogy v�mp�r vagy.

Azzal megfordult, s elfedte a s�t�t. A f�rfi ott hevert az utc�n. Minden olyan gyorsan t�rt�nt. �rezte, hogy h�vja valami. �hes volt. V�rre v�gyott. Fel�lt, s megborzongott. Nekidõlt az egyik hideg h�z fal�nak. Nem l�legzett. Nem vert a sz�ve, s m�gis �lt. �hes volt. �hes. A v�rre. Nem l�legzett. V�rt akart. Ord�tott. Vergõd�tt. Soha nem b�ntott embereket. V�r. �t�tte a h�z fal�t, �rezte a f�jdalmat. Nem l�legzett.

 Csak a v�r. V�r. Ord�tott, s s�rva leborult a f�ldre. Markolta a betont. Szenvedett. Szenvedett...

Pr�b�lt uralkodni az �rz�sein, de nem tudott. Mi t�rt�nt? Csak egy �lom?  De nem, �rezte megv�ltozott minden k�r�l�tte. Egy perc - s egy emberi �let romjai. Nem b�rt mag�val, elindult a v�rosba, pr�d�ra lesve. Bolyongott. Nem tudta, mit keressen, mit csin�ljon. Lassan kihaltak az utc�k. Egyre kietlenebb helyekre jutott. �jf�l k�r�l el�rkezett a v�rosi parkba. Elindult a mag�nyos s�t�nyokon. Szeme v�r�s volt a sok k�nnytõl. Ahogy botork�lt, az egyik padon megpillantott valamit. Egy �regember fek�dt ott. Aludt. A f�rfi megpr�b�lt tov�bbmenni, de valami visszatartotta. A v�r szava h�vta. Az �szt�nei szaggatt�k, vonzott�k az �reg, a v�r fel�. Az m�g mindig b�k�sen aludt a padon, s hortyogott. Nem akart �lni. M�s v�r�bõl �nmag�t t�pl�lni, saj�t �nzõ test�t. �s m�gis. V�gyott r�, hogy a v�r zamat�t �rezze a nyelv�n, bet�ltse a l�ny�t, s elm�ljon k�nz� �hs�ge.

 K�t l�nye k�zd�tt egym�ssal. �rezte, ahogy egyre ink�bb elragadj�k az indulatok. V�rt akart. V�rt. �sszeomlott. Ott t�rdelt a kavicsos s�t�nyon. A k�vek ropogtak kezei alatt, s hangosan zih�lt.

 Az �regember ekkor meg�rezhetett valamit, mert felriadt az �lm�b�l. Megr�m�lve �lt fel a padon, mikor megpillantotta az elõtte fetrengõ f�rfit. Szemei elkerekedtek, nem tudta mit csin�ljon. F�lve odal�pett a f�rfihoz, �s megsz�l�totta:

- J�l van?

A f�rfi feln�zett. Elcsig�zott tekintet�ben egyre sûrûbben villantak fel az õsi �szt�n�k.

- Takarodjon! - mormolta, s m�r emelte a kez�t az �reg fel�.

De a m�sik nem hallotta, s m�g k�zelebb hajolt. Ekkor az ifj� v�mp�r nem b�rta tov�bb. Megragadta az �reg nyak�t, az ki�ltott, utolj�ra. A v�mp�r fogai m�lyen belem�lyedtek a h�s�ba, a nyak�ba. M�r csak �szt�neinek �lt. Sz�vta mag�ba a meleg v�rt, mely k�jesen olvadt sz�t a sz�j�ban, s terjedt tova ereiben. Csod�latos �rz�s volt, ak�r �jszak�ja menyasszony�val. �j erõre kapott, �rezte, ahogy gyeng�l az �hs�g nyomaszt� �rz�se. Az �reg egyre halov�nyabb lett, majd holtfeh�r, mikor az utols� csepp v�re is t�vozott a test�bõl. Halott volt. A v�mp�r ekkor elengedte. L�tta magaelõtt az �lettelen tetemet. Megborzadt.

 Az elsõ �ldozata volt.

Mikor v�gre haza�rkezett, m�r a hajnal s�vja fent ragyogott az �gen. A h�zban, az emeleten m�g mindig vil�g�tott egy kis l�mpa. A f�rfi egy ideig �lt a kapualjban. Mocskos volt k�v�l-bel�l. Mikor zil�ltan, s f�radtan bel�pett a h�zba, az emeletrõl egy dobban�s hallatszott, majd sietõs l�ptek sora. A l�pcsõ tetej�n egy nõ �llt. Sz�p �ves arca, k�k szeme most f�radtan s agg�d�n meredt a f�rfira. Barna haja zil�ltan hevert v�ll�n. K�k h�l�ing volt az eg�sz �lt�zete. L�tszott, hogy eg�sz �jszaka nem nyugodott. Nem sz�lt semmit, csak leviharzott a l�pcsõn, s a f�rfi nyak�ba borult. A f�rfi csak �lelte, pr�b�lt megnyugodni, felejteni mindent, a v�rt, a gyilkol�st, az �reg halott arc�t, mindent, de egyszer csak �jra �rezte a v�gy csir�j�t, s r�m�lten eleresztette a nõt. Menyasszonya nem sz�lt semmit, csak k�rdõn s k�ny�rgõn n�zett r�. A f�rfi idegesen elkapta tekintet�t. Felcsend�lt benne az idegen hangja "Senkinek, senkinek nem mondhatod el, hogy v�mp�r vagy."

- Nem tudom Neked elmondani, mi t�rt�nt velem. Olyan rossz, �s... Nem mondhatom. �rtsd meg, k�rlek. M�g magam sem tudom, hogy, hogy.... Szeretlek!

 A nõbõl ekkor t�rt ki az elfojtott zokog�s, az agg�d�s hangja, a szerelem�. Az ujj�n ott csillogott a gyûrû. Csak s�rt, s gy�m�ntk�nt hullottak al� k�nnycseppjei. Nem tudta mi t�rt�nt, nem tudott semmit. Csak f�lt s szeretett. Aznap egym�s karj�ban aludtak. Egyik�k sem ment dolgozni. Majd m�snap helyre�llt a rend. �m a f�rfi hajnal indult, s naplemente ut�n j�tt. Olykor eltûnt �jszak�nk�nt. Nem evett �gy, mint r�gen, s nem folyt a v�re, mikor v�letlen�l megv�gta a kez�t. Egyre mogorv�bb lett. A nõ sokszor s�rt. �s m�g jobban s�rt volna, ha tudja az igazat. De egyszer ez is bek�vetkezett.

 A f�rfi m�r k�t embert meg�lt. M�sodik �ldozata egy nõ volt. Egy anya. K�t fia volt. Ismerte. S nem akart t�bb� �gy �lni. Megpr�b�lt nappal kimenni az utc�ra, a napf�nyre. De õr�lt f�lelem lett rajta �rr�, s visszarohant a h�zba. A f�ny �gette bõr�t, s nyom�t otthagyta arc�n. Mag�nyos volt, �s gyilkos. A bestia uralkodott rajta. A v�rsz�v� sz�rnyeteg. Azokban a napokban j�tt r�, milyen embernek lenni. Sokszor f�jdalmasan n�zte a csillagokat. Mily tiszt�k voltak õk, s mily �rintetlenek. De õ, de õ...

 Maga sem tudta, mit tegyen. Olyan borzaszt� volt minden. �s egyre uralkodott rajta a V�gy. A V�gy a V�r ut�n. M�r r�g nem �lt. Tombolt az otthon�ban. Ord�tott, bez�rta az ajt�t, s eldobta a kulcsot, nehogy �rtani tudjon valakinek is. Vergõd�tt k�nj�ban, fetrengett, s ahogy nekivetõd�tt a falnak, leesett egy k�p, s apr� szil�nkokra t�rt. Menyasszonya arca volt egy �gyes grafikus �ltal megjelen�tve. Csak volt. A k�p f�l� hajolt, s megfogta az egyik �vegdarabot. N�zegette, forgatta, majd egy hirtelen s vad mozdulattal belev�gta a saj�t kez�be. Ord�tott a f�jdalomt�l, de v�r nem t�rt elõ az ereibõl. �resek voltak, s ki�gettek, ak�r a lelke. R�borult a k�pre, s mag�hoz szor�totta. �gy �lt egy ideig, kez�be �llva az �vegdarabbal. Hirtelen zajra riadt fel. Kiny�lt az ajt�. A f�rfi felpattant. Az ajt�ban ott �llt a menyasszonya. Farmert �s egy fekete-feh�r bl�zt viselt. Barna haja fel volt tûzve, �m egy k�sza tincs kikandik�lt belõle, s elõrek�szott. Lerakta t�sk�j�t �s bez�rta az ajt�t. Ekkor vette csak �szre a f�rfit. Szeme megd�bbenten csillogott, s mikor megl�tta karj�ban az �veget, odarohant, s kez�be kapta a f�rfi kez�t.

- Mit csin�lt�l? - k�rdezte agg�dva. A f�rfi tekintete ekkor a nõ v�kony nyak�ra cs�szott. Szinte l�tta a v�rt pulz�lni az ereiben. Em�szthetetlen v�gy tombolt benne, hogy fogait a puha h�sba m�lyessze, s tapadjon r�, ak�r csecsemõ az anyja kebl�re. V�gyott az �rz�sre, s egyszerre berobbant a szerelem hangja, mely minden �rz�k�vel k�zd�tt a v�mp�r ellen. Ell�kte a nõt, s tombolt, t�rt mindent, mindent mit �rt. A falat, a l�mp�kat, az �r�t, t�pte a p�rn�kat, t�rte a v�z�t, a nõ sik�tott, s s�rt, s�rt. Leborult a f�ldre, nem b�rta n�zni hogy szenved, kit õ �nmag�n�l jobban szeret. �tvillant rajta, hogy mily r�g �lelte meg a f�rfi, s az elm�lt napok gy�trelmei, minden keserûs�g s f�jdalom, s a szerelem.

A f�rfi k�d�sen meghallotta a nõ s�r� hangjait. Leomlott az �gyra. S belekezdett.

- V�mp�r vagyok. - a nõ felkapta a fej�t - igen, v�mp�r. K�t ember v�r�t kisz�vtam. Egy �reg f�rfi�t, s egy asszony�t. Gyilkos vagyok.

Hal�los cs�nd telepedett a szob�ra. A nõ nem hitt a f�l�nek. A f�rfi folytatta:

- Nem b�rom. �hes vagyok. V�r n�lk�l elpusztulok. Elõbb majdnem Neked rontottam, Kedvesem. A v�red�rt. �n ezt nem b�rom. Mit v�tettem? Szenvedek, �rted? Szenvedek! Meg�l a napf�ny, �get, s f�j, meg�l minden, mi sz�p �s j� volt. Undorodom. �s v�rt akarok. Egy sz�rny vagyok. Egy sz�rny...

Lehanyatlott a feje. Belsej�t marta a k�nz� �hs�g.

 A nõ fel�llt. Szem�ben vak elhat�rozotts�g izzott. Kiment a szob�b�l. A f�rfi egyed�l maradt. �rezte, hogy d�h�ng benne a bestia. Fej�t a kez�be temette. Halk l�pteket hallott, s felkapta fej�t. Bõre feh�res volt, �s sz�raz. Menyasszonya �llt ott, majd let�rdelt. A bl�z m�r nem volt rajta, csak egy melltart�. A f�rfi el� hajtotta kecses nyak�t, s l�tszottak a melltart� apr� vir�gai, s gy�ny�rû idomai. A f�rfi fogai lassan cs�sztak elõ.

- Itt vagyok. - kezdte remegõ hangon a nõ - Itt az �n v�rem...a Ti�d, szerelmem. Mindig szerettelek, s szeretlek most is, �s t�l azon is foglak, ami most v�r r�m... Vedd el, amit adni tudok. Ne szenvedj...nem b�rom ezt... Vedd a v�rem! Engem �lj, �n vagyok a t�rsad az �letben �gy, mint a hal�lban is... A Ti�d vagyok. A v�rem, a lelkem. �r�kre.

 A f�rfi feje elborult. L�tta maga elõtt Kedves�t, gy�ngy nyak�t. Elragadta a V�gy. De egy utols� gondolat m�g �tvillant agy�n. V�mp�r - v�mp�rr� teszi a nõt is. �m elfelejtett valamit.

 H�r�gve m�lyedtek a fogai a nõ nyak�ba. Utols� k�pe m�g a nõ f�lelemmel teli tekintete volt, ahogy fel� ford�totta a fej�t. �s csak ivott, itta a mennyei nedût, �s �rezte egyre kisebb lett az �hs�ge. Csod�s �rz�s volt, ahogy sz�j�ban elterjedt a v�r. Szemei csillogtak, agya kitisztult. Pr�b�lta abbahagyni a sz�v�st, de nem b�rt elszakadni a testtõl. M�g v�rt akart. Minden akarata megfesz�t�s�vel elengedte a nõ nyak�t. Tal�n m�r t�l k�sõn. Az �vegdarabot kih�zta a kez�bõl, ahonnan csorogni kezdett a frissen sz�vott a v�r. �m a nõ m�r �lettelen�l fek�dt. Ahogy sz�ja f�l� tartotta v�rzõ kez�t, m�r nem kapott a v�r ut�n, mint õ annakidej�n. Fel�ldozta mag�t. Halott volt.

A v�mp�r �v�lt�tt, �tkozott mindent, s r�borult a holt szerelmes test�re.

V�rt, v�rt s�rt.