�jf�li szon�ta

Halk zongorahang sz�r�d�tt ki az utc�ra. Az �rny�k meg�llt. Ismer�s volt neki ez a szomor� dal. Valaha, r�gen, � is j�tszhatta... (-merengett mag�ban.) Kiv�ncsi lett. Ki j�tszhat ilyen ismeretlen, �s r�gi, befejezetlen darabot?

K�zelebb ment az ablakhoz. A s�t�tb�l csak k�t gyertya l�ngja sz�r�d�tt ki.

Nem mozdult, csak f�lelt. S�t�t lelk�t mag�val ragadt�k a hangok, ujjai az elfeledett dalt j�tszott�k. Halv�ny arc�n mosoly jelent meg. Mindj�rt itt a v�ge. Ez az utols� �tem. Az ujjai meg�lltak, de a dallam folytat�dott tov�bb...

Az eleje olyan volt mintha maga a mester �rta volna, azt�n egyre komorabb �s szomor�bb lett. Halk f�ld�nt�li �zenet volt melyet az �jszaka csendje...

Az �rny ekkor m�g er�sebben figyelt. Szemeit csak f�gg�nyre f�ggesztette �s megpr�b�lta kivenni a halv�ny alakot, mikor a csipkek�ltem�ny meglebbent a friss �jszakai sz�lben �s l�that�v� tette a t�nem�nyt aki a zongor�n�l �lt: Egy t�r�keny sz�ps�g� l�ny volt az. Barna haja rakonc�tla f�rt�kben pihent f�lig meztelen v�ll�n. Tengerz�ld szem�t a kott�ra f�ggesztette melyet a gyerty�k ugyanolyan romantikusan vil�g�tottak meg, mint ahogy a zene lepte k�r�l a szob�t.

Az �rnyat elb�v�lte a l�tv�ny, mellkas�ban e dallam ritmusa dobogott. V�re vadul l�ktetett, test�t megbabon�zta a sz�ps�g. M�r �ppen be akart l�pni az ablakon mikor a l�ny mell��t�tt �s egy hangos szitkoz�d�ssal v�ge szakadt a zen�nek. -El�g volt!- sz�lalt meg �s egy gyermekdalt kezdett j�tszani. A teremtm�ny megd�bbent, s csod�lkoz�s�t csak fokozta, hogy az ovod�sdalb�l k�tsz�lam� m� lett bonyolult akkordokkal tark�tva. Majd egy gy�ny�r� lez�r�ssal kitereb�lyesedett �s �jra egysz�lam�v� v�lt, s a v�g�n elhallgatott...

A l�ny r�borult a billenyt�kre, arc�t a kez�be temette �s nem mozdult. A nyomaszt� csend bet�lt�tte a k�rny�ket, csak a halk sz�l t�rte meg a hangtalan utc�t. Az alak v�rt. M�r �ppen inulni akart, amikor a l�ny fel�llt s k�nnyed l�ptekkel az ablak fel� indult.Kil�pett az erk�lyre s k�nyt�l �zott szemekkel a csillagokat b�multa. Az egyik kez�vel a haj�ban l�v� r�zs�t igazgatta, mik�zben a sz�l bele- belekapott h�feh�r ruh�j�ba.

Hirtelen egy k�z�pkor� f�rfi futott ki az erk�lyre. Agg�dva el�bb a tetemre, majd a l�nyra n�zett: -J�l vagy ?! Meg kellett volna v�rnod minket. Ha t�bben vannak, bajod is eshetett volna!

-Ne agg�dj! Ezek az �llatok egyed�l j�rnak. Ink�bb siess �s �gesd el miel�tt mag�hoz t�r. B�r ink�bb z�rjuk be egy ketrecbe, m�g sohasem l�ttam, hogy porladnak el a napon. Biztos j� m�ka lesz!- Csillant fel az el�bb m�g v�gasztal�sra szorul� szel�d szemp�r...

1999. 05. 19.

Angelique