Az egyetlen

Hát te vagy az az egyetlen,
Születésem óta tőled rettegek,
Soha véget nem érő kín,
S véres háború dúl odakinn.

Fagyos téli éjszakák,
Vértől átitatott vallomás,
Te vagy az az egyetlen,
S nincs még valaki ki ily kegyetlen.

Kegyetlenül könyörtelenül elbántál te velem,
Csak arra kérlek, hogy karóval döfd át a szívem,
Taposd a sárba vagy harapj belém,
Én így is úgy is haladok a halál felé.

Te vagy az az egyetlen,
Ki sebet ejthet lelkemen,
Álltál előttem s átváltoztál,
Hegyes szemfogú démonná váltál.

Te voltál az az egyetlen,
Ki az éjszakába vihetett,
De mostmár én vagyok az az egyetlen
Egyenesen az éjszaka gyermeke.....